
A hideg téli, havas nap ellenére mégsem fáztam, hiszen szinte karnyújtásnyi távolságra voltak tőlem a medvék. Nem a félelem fűtött, hanem az öröm, hogy mézzel etethetem őket.
Első meglepetésem az volt, hogy mennyire szociálisak, hiszen odajöttek a kerítéshez ketten is és érdeklődtek, mondjuk leginkább a kaját várták. A többiek egy mesterségesen épített dombon egy kupacban pihentek, vagy a kiásott üregekben bújtak meg. Láttunk a sétánk során lakmározó hatalmas barna medvét is a kerítés közelében, de ő fütyült ránk.
A parkba belépve egyből a medvék hatalmas elkerített részénél találjuk magunkat, amit körül tudunk teljes egészében járni. Beljebb a parkban a farkasok birodalma kap helyet.

Az etetés főszereplője a fakanál és a méz. A mackók óvatosan lenyalogatták a kanálról az édes nedűt, ami számomra felemelő, leírhatatlan élmény volt, hiszen mégis csak egy veszélyes fenevadat kínáltam édességgel. Sokat nevettünk közben és rájöttünk, hogy igen intelligens állat a medve. Csak akkor érdekelte a fakanál, ha volt rajta elegendő mennyiségű méz és simán kiszúrta, amikor spóroltunk vele. :)
Kalandunk vége felé az is kiderült, hogy bizony a macik két lábra is állnak, ha megvan a édes motiváció.
Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer látogassa meg ezeket a fantasztikus állatokat Veresegyházán, felejthetetlen élményül fog szolgálni!
Ti jártatok már itt? Ki szeretne medvét etetni? :)