

Első nap, amikor létrehoztam a csoportot bevallom elkapott a pánik, nem is emlékszem mikor rémültem meg ennyire a blogolásom kezdetét leszámítva. Annyian jelentkeztetek, hogy nem tudtam hogy fogom ezt a platformot is kézben tartani. És varázsütésre megjelent egy jó tündér, Katinka barátnőm személyében, akivel 8 évig voltunk osztálytársak és pszichológus. Felajánlotta, hogy adminkodik, ő lesz a seriff az alakulatban. Ha kerestem volna sem találok alkalmasabb személyt a posztra, illetve jobb kezemnek. Így most megkértem, hogy mutatkozzon be Nektek, hiszen ő folyamatosan jelen van velem együtt és igyekszünk építeni még jobban a közösséget.
Katinka vagyok, a Ki-Alakulat önkéntes adminja.
Enikővel gimnáziumi osztálytársak voltunk, az első emlékem róla, hogy már tartott a tanév, amikor az osztályunkba került. Talán ő nem emlékszik rá (eddig nem emlegette), de nem akartam, hogy egymás mellé ültessenek minket. Kicsit bűntudatom is van emiatt, mert én sem tartottam magam az osztályba tartozónak, erre ahelyett, hogy befogadóbb lettem volna, megijedtem bezártam. Néha most is furcsán reagálok stresszhelyzetekben, például ha bármit dobnak felém vagy azt kiáltják, hogy "vigyázz", lefagyok egyhelyben állva. Mérsékelten praktikus, jellemezzük ezt így.

Mentségemre szolgáljon, hogy most már támogatóbb vagyok, mert mióta saját magammal összhangba kerültem sokkal könnyebb másokkal is. Így lettem tanácsadó- és iskolapszichológus, szexológus tanácsadó, és immár moderátor. Nem titkolt célom javítani a helyesírási hibákon, és segíteni fenntartani egy olyan légkört, ami biztonságos, befogadó, ítéletmentes. Ha mégis feszültséget tapasztalok majd a csoportban, vagy helyet fogok neki biztosítani (a lelki egészségvédelemben fontos ventilláció miatt), vagy pozitív irányba forgatva hasznossá változtatni az azokba fordított energiákat. Vagy lecsapok a banhammer-rel.
Egy férjem van, egy lányunk, egy kutyánk, egy macskánk. Jelenleg az anyaság által előidézett intenzív személyiségfejlesztő időszakot próbálom teljes valómban megélni, és a munkába való visszatérésemet tervezgetem. Abszolút nem értek a kozmetikumokhoz, divathoz. Ha bőrproblémákról olvasok, első reakcióim az endokrinológiai kivizsgálás és a lélektani okok feltárása.
Rövid távú célom a szakpszichológus képzésre bekerülni és sikeresen hozzátáplálni a zömében anyatejes gyermekemet. Középtávon örülnék, ha több időnk lenne egymásra a Zurammal kettesben, mert nagyon jó társaság és érdekes, megosztó személyiség. Hosszú távon a lányom kibontakozása érdekel, valamint, hogy megtanítsam majd füvet nyírni és jó kávét főzni. Egye fene, egy rossz kávéval is beérem.
Na erre reagálva nem tudtam, hogy nem akartál mellém ülni, de tuti rosszul esett volna, viszont ez az iskola váltás rengeteget adott a személyiségemhez, azt hiszem ennek hatására lettem annyira elfogadó és empatikus. Szóval mindennek oka van csajok! És nagyon jól kiderül ebből a bemutatkozásból is mennyit tud fejlődni az ember, mennyire más szemszögből lát dolgokat később. A Kialakító az én fejlődésem dokumentálja a KIALAKULAT pedig a Tiéteket fogja.


Ekkor napok után úgy éreztem a blog se tud kirántani ebből, a kapaszkodóm. Így pár kattintással útjára indítottam a csoportot. Most analizálhatnám magam (jó szokásom), hogy miért akartam annyira egy közösséget, sok oka van, nyilván Katinka pszicholgusként le tudná írni... Kellett, hogy lássam van miért írnom! Hogy lássam megannyi ember tud mosolyogni és beszélgetni és örülni! Látni akartam, hogy létre tudok hozni valami tényleg hasznosat....
A héten pedig még egy tragédia történt, ez nem volt annyira sokkoló, de még közelebbről érintett. Az egyik legjobb barátom is meghalt. Zami csupán 41 éves volt és amin az utolsó több mint egy évében átment, azt senkinek sem kívánom. Nem tudja senki mi történt, de egy buliból már nem ért haza, a járdán fekve találták törött gerinccel, elcsúszott csigolyákkal. Nyaktól lefelé lebénult és a szervezete eddig bírta a küzdelmet....
Mindig minden halálesetnél volt úgymond valami indok, ami könnyebbé tette, érthetővé a dolgokat, általában ez a kor, az öregség, most viszont nem értem a sorsot. Egyben reménykedek, ha eljön az időm, akkor Gábor és Zami elém jön és nagyon kevesen mások. Tudom, hogy még nehezebb a családjaiknak, közvetlen közelről is látom... Nehéz időszakon megyek keresztül, ez lehet látszani fog, de igyekszem... igyekszem írni, igyekszem dolgozni és tanulni. Tudom hogy az élet nem áll meg számomra, a nap ugyanúgy felkel. Egy amit tehetek, hogy örökké emlékszem rájuk és nem hagyom halványúlni őket. Instagramra kitettem róluk képet, nem tudom miért de szinte kőbe vésném a nevüket, hogy itt jártak a Föld nevű bolygón és jó emberek voltak és léteztek, szerettek, boldogok voltak és néha szomorúak, alkottak és hatottak másokra... Fáj.
Pozitív posztot akartam, de ez sült ki belőle, mondjuk úgy ön terápia és egy kis háttér infó, hogy miért szültem meg a csoportot! Teremteni akartam a veszteségből! Segítséget szerettem volna és megkaptam! Köszönöm, hogy vagytok Nekem és köszönöm a rengeteg kedves szót, mondatot, amit írtok rendre. Ezt a kedvességet, odafigyelést vigyétek bele a csoportba is és egy csodás hely lesz. Anélkül rángattatok a felszínre, hogy tudtátok volna. Már ott jártam, hogy a feladataimra is nehezen koncentráltam, de egy egy kérdés visszarántott a valóságba. Most már jobban vagyok, jobban veletek is leszek... És viszonzom ahol tudom amit kapok Tőletek, általatok..
Viszont arra kérlek Titeket, hogy mint minden közösségi média felületet ésszel használjatok, csak olyasmit osszatok meg egymással, amit nem baj, ha kiszivárog, hiszen már 1000-en vagyunk, sőt többen. Sok közösségben emiatt törnek ki konfliktusok, így erre mindenképp figyelmeztetni szerettelek volna Titeket.
Viszont arra kérlek Titeket, hogy mint minden közösségi média felületet ésszel használjatok, csak olyasmit osszatok meg egymással, amit nem baj, ha kiszivárog, hiszen már 1000-en vagyunk, sőt többen. Sok közösségben emiatt törnek ki konfliktusok, így erre mindenképp figyelmeztetni szerettelek volna Titeket.
Ne felejtkezzünk meg Győző Éváról sem, aki csodálatos illusztrátor és három év együtt munkálkodás után abszolút a barátomnak nevezhetem, nos itt is segítségemre sietett és gyönyörű illusztrált fejlécet varázsolt Nekünk.
Rengeteg dolgot tervezünk a csoportban, igyekszünk izgalmas kérdésekkel, feladatokkal feldobni az Alaklat működését és mindennapjait. Szeretnék én is itt egy sokkal közvetlenebb viszonyba kerülni veletek, ugyanis én is csak egy átlag lány vagyok és szeretném, ha látnátok. :) Bátran kérdezzetek tőlem is itt, ha tageltek hamarabb látom. :) Ha tudok segítek, ha nem, megmondom, hiszen nem értek én se mindenhez. :)
Már most látom, hogy egy kemény mag alakul ki a csoportban és ha nekem kezdenek nevek teljesen ismerősen csengeni, akkor Nektek is. Remélem nagyon sokan ismeritek meg egymást és nagyon sokotokat ismerhetlek-ismerhetünk meg. Legyetek aktívak!
Már most látom, hogy egy kemény mag alakul ki a csoportban és ha nekem kezdenek nevek teljesen ismerősen csengeni, akkor Nektek is. Remélem nagyon sokan ismeritek meg egymást és nagyon sokotokat ismerhetlek-ismerhetünk meg. Legyetek aktívak!
Érezzétek jól magatokat és játszatok az 500-as játékban, amint ez lefut, akkor indítom az 1000-es köszönő játékot is. :) Ja és ezentúl az általam összeállított játékok, nyeremények ide kerülnek fel, ezért is érdemes csatlakozni. Írjátok meg a Szuperképességeteket, ha csatlakoztok és #csinoscsürötök keretében minden héten várom az outfit fotókat is.
KIALAKULATOT ITT TALÁLJÁTOK
KIALAKULATOT ITT TALÁLJÁTOK
