Régóta pihen ez az outfit a gépemen, amit imádok és ami igazán én vagyok. Az öltözködés arra jó, hogy megmutasd milyen vagy mielőtt kinyitnád egyáltalán a szádat.
Én szeretek meghökkenteni, imádom a különleges darabokat és ezek szerintem jellemeznek is engem. Nagyjából semmiben nem vagyok átlagos, teljesen másképp gondolkodom a diszlexiának köszönhetően. Mikor elfogadtam a különbségeimet, akkor el is kezdtem ezeket hangsúlyozni a lehető legtöbb féle képen. Az öltözködés az egyik első mentsváram volt, amiért kaptam hideget meleget, de ezt én irányítottam, míg a bénázásokat nem. Megnyugtató volt hogy a kezemben tartom ebben az irányítást és bármely gúnyába bújok egy új arcomat mutathatom meg. Részben álarc és nagy részben pedig önmagammal való ismerkedés volt mindig is az öltözködés.

Kommunikálj kedvedre, de tudd mit szeretnél mondani. Erről a szettről mindjárt elmondom, hogy mit is akartam sugallni, de mivel a vevő nem én vagyok, így valószínűleg ahány ember annyi üzenet kódolás jelenik meg. Egy biztos talán, hogy az mindenki fejében végigfut, hogy merész és bátor.
Amikor ezt a szettet fotóztuk aznap kaptam meg a felmondási papírjaimat, így tökéletesen illett a hangulatomhoz. Bátor lépés volt valamit otthagyni, ahol nem fejlődtem, amivel nem tudtam azonosulni, ahol nem kaptam elismerést. Rizikót vállaltam, hiszen a biztos nem jó mégiscsak biztos, míg a kecsegtető új ki tudja rosszabb lesz e.
Egy régi szerelmem mondta, hogy ha túlterhelem magam, nem azt csinálom, ami jó nekem meglesz a böjtje, nos az utóbbi egy hónapban a lefojtott frusztrációm levét ittam szerintem, amit évek alatt gyűjtögettem, mert nem mertem az utamra lépni, sokszor elfogadtam a kellemetlenséget inkább, mert féltem a "mi lesz ha"-tól.
Azt hiszem ez a beszélgetés ébresztett rá, hogy igenis neki kell vágni a nehezebb, járatlan útnak és ahogy ezt ki is mondam már jött is pár olyan ajánlat, amik gondolkodóba ejtettek. Mondhatni bőség zavara helyzet, amit szintén nehezen viselek, mert több út, több dilemma.
Aztán választottam kb 3 perc alatt...
Azt hiszem ez a beszélgetés ébresztett rá, hogy igenis neki kell vágni a nehezebb, járatlan útnak és ahogy ezt ki is mondam már jött is pár olyan ajánlat, amik gondolkodóba ejtettek. Mondhatni bőség zavara helyzet, amit szintén nehezen viselek, mert több út, több dilemma.
Aztán választottam kb 3 perc alatt...

De a szettre visszatéve önbizalom, amit sugároz és valahol itt kezdtem újra érezni ezt. Nem zavart ki mit gondol, ki miként aposztrofál.
A darabok önmagukban is extrák és feltűnőek, együtt viszont a színek harmónikus válogatásának köszönhetően egységet alkotnak.
Imádok textrurákkal játszani, de a lakk nem az az anyag, aminél könny ez a fajta kombinálás, így legjobbnak láttam, ha egyszerű pólót dobok mellé. A szoknya fodra már kimaxolta abszolút a szabásvonal különlegességét, így a felsővel nem volt értelme játszani.
Egy dogot engedélyeztem csak, egy jó kis mintát, így esett a választásom erre a Star Wars pólóra.


A sapka egy ebay kincs, talán csak 800 Forint volt, de egész tavasszal viseltem és hűvösebb nyári napokon is van, hogy a fejemen landol. Szerintem évekig lelkesen fogom beilleszteni a szettjeibe.

És mi a poszt mondanivalója? Viseld azt amiben jól érzed magad, amiben önazonos vagy és amivel kifejezheted az adott hangulatod, belőheted a céljaidat.
Szoknya: Mango
Póló: Cropp
Sapka: Ebay
Cipő: Shein
Napszemüveg: H&M
Fotó: Barta Sándor
