Az a típusú lány vagyok, aki sosem rajongott a szülinapokért, de nem is okozott nagy lelki törést egyik sem. A 30-ra tudatosan készültem, két éve, ha bárki kérdezte, hogy hány éves vagyok azt mondtam, hogy "nemsokára 30". Ez abból fakadt, hogy előtte valahogy, mint egy rossz lemez megakadtam 19-nél, hirtelen ha kérdezték azt vágtam rá évekig. Nem féltem az újabb kerek számtól, de nem akartam kiakadni se miatta, így edzésbe kezdtem, biztosra mentem. Alapvetően azt vallom és hiszem, hogy mindenkiben ott él egy gyerek és egy öreg lélek és van aki jól tud ezek között átkapcsolni, van aki nem. Én elég jól lavírozok a bölcs és a kislány között, de utóbbi énem sokkal szórakoztatóbb, így amikor csak mód van rá őt lököm az előtérbe.
Büszke vagyok a koromra, hiszen annyi mindent adtak a gyorsuló évek és az utóbbi pár esztendő igazán izgalmas és mozgalmas volt. Gyönyörű gyermekkor után, gondtalan tini évek, majd nehéz fiatal felnőtt időszak következett és úgy látom, remélem hogy termékeny felnőtt évekbe léptem.
Büszke vagyok a koromra, hiszen annyi mindent adtak a gyorsuló évek és az utóbbi pár esztendő igazán izgalmas és mozgalmas volt. Gyönyörű gyermekkor után, gondtalan tini évek, majd nehéz fiatal felnőtt időszak következett és úgy látom, remélem hogy termékeny felnőtt évekbe léptem.
Mindenki szinte azt írta az utóbbi napokban, hogy "30-on túl is van élet", "Most kezdődik csak a java", "A 30 az új 20". Vigasztalni próbáltak, lelket önteni belém, mert valahogy ez a szám meg kell hogy viselje a gazdáját, pedig abszolút nem éreztem úgy, hogy ez probléma lenne. Tény, ami tény 16 évesen abban a hitben éltem, hogy egy 30 éves már öreg, már befásult és eszméletlen unalmas. De biztos vagyok benne, hogy az a 16 éves most büszke lenne rám, még ha nem is azon az úton haladtam, amit ő kijelölt volna akkor nekem.
„A jó nő olyan, mint a jó bor, a korral nemesedik”???
Ez nem mondanám, de bölcsül és erről egy videót és készítettem, hogy mi az a 30 dolog, amit megtanultam a 30 évem alatt, nézd meg, hogy ne ismételjem magam.
Miről álmodtam 16 évesen?
Valahogy mindig is szerettem volna írni és csíptem a Szex és New Yorkot is főleg ebből fakadóan. Tetszett Carrie élete, bár annyira nem voltam rajongó alkat, szerintem még mindig nem láttam minden részt. 16 évesen pedig eszembe se jutott volna, hogy kicsit úgy fogok élni. Tegnap nagyot mosolyogtam, mert ugyan nem méreg drága cipőkben tipegek, de New York felé vettem az irányt. Az új munkahelyem ugyanis a Chloé New Yorkban étterem, milyen fura az élet itt lettem marketinges. Emellett én is írok, hol blogot, hol PR szöveget, hol honlapot, néha egy-egy magazin megkeresés is becsúszik. Járok fotózásokra, bár tény, hogy nem Dior menyasszonyi ruhát kell magamra húzni, de ha New York így összejött ki tudja mit hoz a 30 feletti élet.
Nem erről álmodtam 16 évesen, ez felülmúlja azt szerintem.
Akkoriban 25 éves koromra datáltam volna a családalapítást és 30-ra mindhárom gyereket kipipáltam volna. Most úgy gondolom még 2-3 évet adok ennek a projektnek, ami igencsak szembe menetel a mai politikai elvárásnak, éljen a lázadó vénám.
Akkoriban 25 éves koromra datáltam volna a családalapítást és 30-ra mindhárom gyereket kipipáltam volna. Most úgy gondolom még 2-3 évet adok ennek a projektnek, ami igencsak szembe menetel a mai politikai elvárásnak, éljen a lázadó vénám.
A hátom X tehát nem egy rémisztő állomás, hanem egy kapu ami mögé belesve és amin átlépve szerintem még több izgalom vár rám. Lehet tényleg most kezdődik a nagybetűs élet, viszont azt elmondhatom, hogy sosem éreztem még ennyire egésznek és kiegyensúlyozottnak magamat. Úgy gondolom beértem mint a jó bor. Bár egy kis botox nem ártana, hogy ne eresszek le mint a lufim. :)
Köszönöm a fotókat BARTA SÁNDOR! :)