2018. június 26., kedd

Elbűvölő ruha rejtekében

Csodát vált ki ez a ruha az emberekből nem szokványos anyagával, szabásával, múltat idéző fazonjával. Idén is hódítanak a romantikus fazonok, a szép fodrok és a vállvillantás, de mégis túlmutat ez a könnyű selyem darab a trendeken.
Régóta vadászok pöttyös ruhára, illetve bakancslistás vágy volt a pink szín, mivel elég egyoldalúan válogatok az árnyalatok között. Tudatosan próbálom tágítani a komfortzónámat, nos itt igazán túlléptem a kereteimen, kicsit Madonnás, kicsit túl szűzies, kicsit túl romantikus, kicsit túl kihívó, mégis nagyon egyben van. 




 A ruha szív kivágású, átlapolós és belül szilikon csík fut, hogy a helyén tartsa a csúszós, nemesi kelmét.
A puffos újat fel tudod húzni a válladra is, de nekem úgy nagyon 90-es évek és Madonnás, így inkább ejtve viselem.

Általában minden outfit poszt mögé szoktam egy személyes történetet, vagy tanulságos sztorit tenni, egyszóval valami pluszt. Most amikor írom a soraimat éjjel van, nem vagyok az a bagoly típus, de nem bírok aludni. Annyi minden történt az utóbbi hónapokban, annyira felpörgött az állóvizem, ami eddig sem állt annyira egy helyben, vagyis kivülről folyónak tűnt, belül viszont nem vettem észre a sodrását sokáig. Most egy óceán vesz körül, a maga kis játékával, zúdulásával, hullámaival és életével.

4 éve dolgozom a blogon és ahogy minden kitartó munkának egyszer elkezded aratni a gyümölcseit. A mélységekről sosem írtam, mert motiválni szerettem volna mindenkit, legfőképpen magamat. És most végre motiválhatok, inspirálhatok, mégsem jönnek a szavak....




A szüleim arra neveltek, hogy ne dicsekedjek, így a sikereimet mindig elbagatelizálom és a dicsérettel nem tudok mit kezdeni, nem érzem hogy rászolgáltam. Ha megmenteném a világot, mint Bruce, vagy megtalálnám a rák ellenszerét, akkor is ugyanígy legyintenék csak. Részben ez jó, mert a földön tart mindig, de sosem érzem az elégedettséget sem, maximum a másodperc töredékéig. Ahogy erre rájöttem a 30. születésnapom ünneplésénél, úgy rá  kellett arra is döbbennem, hogy ez nem jó így. Ezért született a Hogyan lettem vállalkozó videó. Egyfajta önterápia, megtanulok minden nagy mérföldkőnél hálásnak lenni azért, ami munkát belefektettem és megtanulom megdicsérni magam végre. 

Lehet ha ehhez felnövök a külső visszaigazolásokat is könnyebben fogom viselni és nem jövök zavarba, ha dicséretet hallok.





Tényleg rengeteg energiát forgatok a blogba és még többet szeretnék, így remélhetőleg minőségi változások is várhatóak. Tervezek izgalmas posztokat, téma körbejárásokat és persze még jobb videókat. Az outfit posztok minőségén már láthatjátok ezt, hiszen szuper fotóssal dolgozok együtt és több új céggel is lesz együttműködésem, így több stílusban is meg tudom majd mutatni mit viselnék, ezzel remélhetőleg inspirállak Titeket.




Amilyen mesés ez a ruha, olyan mesés terveim vannak, remélem Ti is örömmel veszitek majd az újításokat.
De térjünk vissza kicsit a szett további részéhez és merítsük ki az outfit poszt mibenlétét teljesen. A szandál tavalyi darab, mentaszínű csoda, ami sajnos nem a legkényelmesebb, így ritkán viselem, akkor is inkább farmeros szettekkel. Rövidebb lábaim annyira nem preferálják a bokánál zárt darabokat, de néha igenis szeretnék olyasmit viselni, ami lehet nem száz százalékig előnyös, viszont tetszik és öltöztet. Együtt pedig a ruhával kitűnő párosítás, a remény hal meg utoljára, hátha növök még.

A táska egy régebbi Háda kincs, amit amikor vettem mindenki csak megmosolyogta a barátnőim közül. Most ugyanezen barátnők lázasan keresik a szalma, rattan darabokat. :) Ugye, hogy megmondtam? :)


OUTFIT

Ruha: Glorious Fashon for Women
Táska: Háda
Cipő: Cipőfalva


Fotó: Barta Sándor