Ez egy elmélkedős poszt, ami egy újabb évet ünnepel, egy igazán mozgalmasat, amiben visszatértem. Nagyon hálás vagyok Nektek, hogy itt vagytok és mindig támogattok, adtok sok sok lökést, motivációt és rengeteg inspirációt. Köszönöm Nektek, hogy általatok ennyit formálódtam, alakultam és erősödtem.
Hat éve egy kapaszkodó volt a blog, a tehetetlenség, ami körbevett, amikor Dániából hazatérve úgy éreztem mindent elvesztette. Ma már tudom, hogy Dániával hatalmasat nyertem, hiszen vilogot láttam, önállóvá váltam és a blogot mint csodás ajándékot, hobbimat, játszóteremet és hivatásomat kaptam készhez. Akkor viszont úgy éreztem, hogy azzal hogy passziválok az egyetemen a négy hiányzásból fakadóan, azzal, hogy nem vettek vissza a munkahelyemre minden elveszett.
Ez a lelkiállapot hívta életre a blogot, illetve az akkori allergiám, aminek révén a bőrömet vedlettem. Érdekes metaforikus momentum, hiszen akkor bábozódtam be, hogy mostanra pillangóvá, vagy csak egy lepkévé váljak.
A cím megtévesztő, mert nem akarom felsorolni mi minden történt és mennyi minden változott körülöttem, bennem, de tény hogy az az Enikő nagyon büszke lenne a mostanira, alig hiányolna valamit az életéből. Emlékszem mindig is írni szerettem volna, alkotni és most gyakorlatilag ezt csinálom fő állásban, hol írok, hol marketinges vagyok és mellette itt az én kis kuckóm a blogom és a csatornám. A legjobb pedig, hogy itt vagytok velem. Annyi üzenetet kapok (sőt akkor is, amikor kicsit eltűntem, hogy az életem rázzam gatyába) amik mindig akkor jönnek tömegével, amikor a legnagyobb szükségem van a motivációra és a szeretetre.
Ezt nem tudom elégszer megköszönni.
Ahogy azt sem, hogy a Kialakulat egy olyan erős közösséggé nőtte ki magát két év alatt, ami felülmúlta minden elképzelésemet. Rengeteg segítséget adtok egymásnak és pedagógus, szociológus énem amikor látja tapsikol örömében és meghatott.
Sosem a számokra hajtottam, ha így lett volna nem Nyíregyházán ülök egy kanapén és hajnal óta dolgozok, hanem rég Pesten laknék és egy izgalmas sajtótájékoztatóra készülnék menni. Engem az érdekelt, hogy az életemmel, vágyaimmal szimbiózisban működhessen a blog és tudjak tanácsot adni, érintsünk hol a csatornán, hol a csoportban fontos témákat és hogy ha kell segítsek, ahogy Ti is megannyit segítettek Nekem.
Nem tudjátok sokan, de nem csak a Dánia utáni időszakban jelentettetek mankót, hanem amikor két barátomat temettem el, amikor anyukám majdnem meghalt, amikor szakítottam és millió apró dilemmánál voltatok mellettem és egy egy jó szó akkor a világot jelentette. Köszönöm, hogy ilyen sokat tesztek hozzá az életemhez
.
.