Két dologba is belefutottam a napokban és egy gondolatsort indított el bennem, amit szokásos módon egy outfit posztba rejtek el.
Nem szoktam oda lenni cégek kampányaiért, viszont a Dove ismét olyat alkotott, ami mellett kár lenne elmenni szó nélkül és ami az én hitvallásommal is tökéletesen egyezik. Másik apropó pedig hogy meglepetésként ért, hogy többen is írtátok az utóbbi időben, hogy hogyan tudok ennyire harmóniába lenni önmagammal. Meglepett, hiszen én vagyok önmagam legnagyobb kritikusa. De elgondolkodtam és rádöbbentem, hogy bizony az utóbbi két évben kibékültem a külsőmmel, az adottságaimmal és úgy összességében magammal. Elfogadtam azon részeimet, amik nem tökéletesek, sőt némelyiket még meg is szerettem. Nem görcsölök annyit a súlyom, alakom miatt sem.
A Dove pedig pont ezt hangsúlyozza: Az én szépségem, az én döntésem!
A videó, amit alul Te is megnézhetsz azokkal a kritikákkal indul, amit az ember megkap életes során megannyiszor. Nekem is van sok ilyen: "túl vastag a combod!" aztán egy nagy diéta után "anorexiás vagy és zörögnek a csontjaid!". "Túl sötét a szemöldököd", "vékony a felső ajkad", "szénakazal a frizurád", "túl feltűnően öltözködsz", "rövidek a lábaid", "görbék az ujjaid" és még sorolhatnám. Mindenkin van fogás és bizony a legtöbb ember felhatalmazva érzi magát, hogy beleszóljon, beszóljon neked MINDENBE. A küldőnk csak részben választás kérdése, vannak adottságaink, amiket el kell fogadnunk.És vannak olyan dolgok, amik egyéni döntéseink gyümölcsei. Gondolok itt a frizurára, sminkelésre, tetoválásra, akár testsúlyra, öltözködésre.
Ezekbe szerintem senkinek nincs beleszólása. Igenis mindenkinek joga van a külseje felett rendelkezni, döntenie hogy szeretne kinézni.
Engem kifejezetten dühít, ha például valaki egy tetovált embert kritizál (nekem nincs tetkóm), mert semmi köze nincs hozzá. És persze ilyenkor legtöbbször az az érv jön, hogy "hogyan fog kinézni idős korában?" Nos nyilván ugyanúgy mint a többi idős, csak lesz egy tetkója is. Miért zavar? Nem a te bőrödbe juttat festék anyagot, nem neked kell ezzel élned majd.A súly kérdés talán a legáltalánosabb, nincs nő, aki ilyen, vagy olyan kritikát nem kapott még az alakjára. És kiktől kapjuk legtöbbször? Nőktől! Sosem értettem miért kell egymás önbizalmát megtiporni, attól nem leszel szebb. És hidd el mindenki tudja a gyenge pontjait, a tükörrel mindenki összefut legalább szökő évente egyszer.
Én kipróbáltam a túlsúlyos és szinte már az anorexiás vonalat (egyszer majd erről mesélek)is. Egyikből következett a másik. Mindkét esetben kaptam a beszólásokat, ducin inkább burkoltan ez volt a jobb. Aztán kipróbáltam a vékony verziót: eszméletlen nyíltan kaptam bántásokat: sovány, gizda, anorexiás, ronda vagy, egyél már... És már akkor elkezdték ezt a fajta verbális erőszakot alkalmazni, amikor még teljesen normális testalkatom volt, de végre megszabadultam a túlsúlytól. Ennél arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem mindenki maga választja meg hogy vékony, vagy túlsúlyos. De ha maga dönt is így, amíg nem durván kóros a dolog (az aggódásnál megértem, ha szóvá tesznek ilyesmit), akkor tartsd tiszteletben azt hogy úgy néz ki az illető ahogy akar!
A másik a smink, haj és az öltözködés, ami szerintem szintén magángy. Sőt én abban sem hiszek különösebben, hogy be kéne korlátozni akár a munkába ezeket. Miért fejezhetné ki az ember legalább ezen eszközökkel milyen is ő. Annyira be vagyunk korlátozva minden szinten, hogy legalább ezt a szabadságot megkaphatnánk. Illetve, ha valakinek megadatott (és volt vér a pucájában), hogy úgy nézzen ki ahogy szeretne és esetleg ez eltér az átlagostól ne bántsuk már. Nem árt nekünk azzal, hogy színes tarajba áll a haja, vagy tele van piercinggel az arca, vagy káoszos az öltözéke. Valahol úgy érzem azok az emberek, akik ilyenkor hangosan, vagy belül forrongnak magukat ostorozzák, hogy nem elég bátrak az élet valamely területén. Zavarja őket, hogy más mer olyan lenni, amiről ők álmodni se mernek, nem hogy bátorságot gyűjteni és lépni. Fáj nekik, hogy eszükbe juttatják, hogy lehetne álmodozni és kicsit másképp élni.Ebben a szettben több apropó is van, az egyik hogy kilépve a komfortzónámból belebújtam egy overálba. Nem a legelőnyösebb az én alakatomhoz ez a mesés darab, sőt a képsorozat készültekor még messze nem volt tavaszra hangolva a testem. De tudjátok mit elfogadtam a vastagabb combom, amit a genetikának köszönhetek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne hozzuk ki magunkból a legtöbbet, hanem azt jelenti, hogy mindenki maga döntse el, hogy mi a megfelelő neki. Ha valaki odafigyel a táplálkozásra és nádszál vékonyan érzi jól magát tartsuk tiszteletben. Ha valaki pár kilóval többel boldog akkor ne merjünk megjegyzést tenni rá. Ha valaki erősen sminkel és neki ez így megfelelő ne kritizáljuk. És ha ufóvá, vagy Barbie babává operáltatja magát akkor is hagyjuk békén.
Én szeretek kócos lenni, ilyen a hullámos haj. Szeretem már a sötétebb szemöldököm. Nem zavar, hogy nincsenek nagy melleim. Talán a megjelenő ráncok zavarnak, de ha esetleg korrigáltatom majd ahhoz sem lesz senkinek semmi köze. :) Az én szépségem, az én döntésem!Kérlek Titeket, ha láttok egy olyan embert, akibe legközelebb találtok hibát, akkor legyetek olyan jók és ne kommentáljátok, mert megeshet, hogy Titeket is véleményeznek negatívan mások. Sokkal szebb világ lenne, ha a szépséget keresnénk meg egymásban és örülnénk a másik önkifejezésének. Sanyarú világ lenne, ha mindenki ugyanúgy nézne ki, ugyanúgy nézhetne ki.
Sose feledjétek el, hogy van akinek az tetszik, aki neked nem!
ÉS MINDENKI ÚGY NÉZ KI AHOGY AKAR, AMÍG NEM TESZI KÖTELEZŐVÉ AZT A MEGJELENÉST!
Persze ezt a szálat még görgethetnénk tovább, hiszen nyilvánvalóan mindenféle önbizalom taposás későbbiekben a másiknak kárt okoz a lelkében. Az álmainkat, céljainkat is magunk választjuk meg és senkinek nincs joga ebbe belegázolni. A képek utómunka nélküliek, néhol pattanás heget, bekancsítást és nyomokban vastag combokat tartalmaznak. Mezítlábas és csámpás énem egy gyönyörű királynőkhöz illő ruhába bújtatva. :)
OUTFITOverál: Gardrobe in the city
Fotó: Kiss Daniella
Illusztráció: Győző Éva
