2016. szeptember 9., péntek

Álmaim csapdájában-OUTFIT

Régóta vágytam egy álomcsapdás sorozatra, mivel iszonyúan jellemez engem ez a jelkép. Álmodozó vagyok ízig vérig és néha bizony saját ábrándjaim csapdájába estem, saját álomvilágomban éltem. 

Nem pejoratív dologként értem a csapdát, viszont tény, hogy nem mindegy miként is álmodozunk. Emlékszem még egyetem elején is képes voltam egy unalmas órán, vagy hazafelé sétálva egész messze repülni a világból, a Bahamákra álmaim pasijával, vagy nyertes csaták hőseként tetszelegtem a fejemben, mikor mihez volt kedvem. Nagyon jó álmodozni, viszont nem szabad beleragadni, rászokni és ülni a babérjainkon. Régen kielégített csupán ez, hogy elképzeltem szép történeteket, magamat derékig érő hajjal, igazi királynőként, viszont cserébe nem tettem semmit céljaimért, mert nem is voltak, csak álmok sűrű köde. 






Az álomcsapda ojibwe törzsből származik, de a legtöbb indián törzs átvette ezt a fűzfa ágból készült tárgyat. "Ezek a tárgyak, melyek a pókhálót szimbolizálják, a gyermekek bölcsõje felett függnek. Azt mondják, hogy elkapnak és megtartanak bármi gonoszat, ahogy a pókhálója elkap és megtart bármit, ami kapcsolatba lép vele."Chippewa Customs című könyvből idéztem.

Az álmok közt vannak jók és gonoszak. Az álmodozás jó dolog is lehet és negatív is szerintem, sőt komolyan rá lehet szokni, akkor pedig csapdába esünk. Álmodhatunk nagy dolgokat, de ha ezekkel ringatjuk álomba magunkat és nem teszünk a célunkért, akkor vajmi keveset érünk el. Rengeteg ember hiú, elérhetetlen álmokat kerget, ezek ugyan jó érzéssel töltenek el, míg tart az ábránd, ám nem visznek előrébb. Még többen elérhető álmokat nyüstölnek, de mégis ülnek a biztonságot jelentő fotelükben, maradnak a komfortzónájukon belül, ahelyett, hogy lépnének és elindulnának a céljuk felé. Én is így estem csapdába. Megvolt mit szeretnék, még azt is tudtam sokszor, hogyan érhetem el, de mégsem lépte, nem mertem lépni, mert rettegtem a kudarctól. Mondanom sem kell ezeket az álmokat nem értem el, reggelre tovaszálltak és csak a keserű érzés marad, hogy nem emlékszem már az álomra sem. 









Aztán egyszer megvilágosodtam, ha nem célokat tűzök ki magam elé, amikhez nem feltétlenül kell tudom az utat, de tennem mindenképp kell érte, akkor bizony elérhetem amire vágyok. Kitartó munkával, sok verítékkel oda juthatok ahová szeretnék. És persze az álmodozás maradt, de a fókuszban a céljaim kerültek és nem vettem le a szemem ezekről. Álmaimban pedig ezekhez vezető utat jártam be, ezzel pedig az álmodozás már-már tervezéssé vált. 





"Az egyik dolog, ami a célt az álmodozástól megkülönbözteti, a határidő." Chris Guillebeau Nos ebben van igazság, megvan a cél, álmodsz róla, hogy eléred, de meg kell szabnod egy időpontot is, hogy motivált legyél. Érdemes a célokat felírni valahová, ahol látjuk és ez is ösztökél az út bejárásánál.

Ami számomra ijesztő szokott még lenni, hogy tudom mit szeretnék, nem is rugaszkodtam el a talajtól, reális a cél, de nem tudom hogyan is érhetem el. Ilyenkor nem szabad pánikba esni, mert mindent ugye nem tervezhetünk meg, a mások szabad akaratát, a sorsot és a "véletlent" nem tudjuk befolyásolni. Erre egy jó példa, hogy régen megterveztem mit mondok egy hivatalos helyen, mit válaszolnak rá, mit mondok, mit reagálnak. Nos bementem, a Jó napot kívánokig stimmelt a tervem és a fejemben lejátszott dialógus, aztán borult minden, mint a kártyavár. Pár év kellett, míg erről a rossz szokásomról is lemondtam és beláttam tervezni csak nagy vonalakban kell, az úton úgyis szükség van problémamegoldó képességre, rögtönzésre és rugalmasságra. Arra szeretnék rávilágítani, hogy például van egy célod, hogy lediplomázol mondjuk, akkor fókuszba érdemes állítani a következő vizsgaidőszakot, majd állítani az objektívet egy közelebbi állomáshoz a zh-hoz és így tovább... Hiszen a legtávolabbi cél lényeges, de ha csak azon kattogunk akkor elvéthetjük az állomás teljesítését. Az út pedig komplexebb és másabb lesz, mint tervezzük ezt garatálom.




Az álmok tehát jó dolgok, de fontos a realitást is figyelembe venni. Ettől függetlenül merjetek hatalmasat álmodni és kis lépésekkel közelíteni felé.

Ami még fontos, hogy a jelenben is kell tudni élni és nem csak a jövőt nyüstölni. Örülj a kis állomások elérésének! Nos ezt a fontos dolgot most tanulom én is...bizony még messze van, hogy készség szinten menjen, így minden nap leírom a pozitív eseményeket és ezalatt az öt perc alatt örülök ezeknek. Próbálom a félig teli poharat fókuszálni. :)

Tehát jó álmokat kell kergetni, nem elérhetetlen ábrándokat. Az első eset, amikor  célt tűztem ki azt hiszem a blog indítása volt, akkoriban sok mindent értékeltem át és innen datálom kitartásom épülését is. Addig félbe hagytam szinte mindent, hamar meguntam azt, hogy egy dologra fókuszáljak.




Be kell vallanom az álmom sokkal grandiózusabb volt és talán még mindig az, mint a blog maga. Azóta is írom a céljaim, emelem a tétet és megteszek mindent értük, ami erőmből és lehetőségeimből futja. Persze vannak olyan órák, amikor megszeretgetem magam és elengedem a realitás talaját és lebegek az álmaimban. Remélek, hiszek és utána teszek. Bármily fáradt vagyok lépkedek az úton és ebben sokat segítettek nekem és remélem ezzel én is segítek picit Nektek.

Az irány állandó, a fókusz ide-oda pattog, az út kacskaringós, de már a görcs a múlté... :)




Beszélek kicsit erről az indiánnyárra tökéletes szettről is, amit az égig érő erdőben fotóztunk. A ruha egy szatén anyagból készült maxi. Könnyű, mégis már az őszt sejteti. A színe abszolút tökéletes választás bármely ruhadarabban. Feldobtam a derekam hangsúlyozására egy övvel, ami a western stílust idézi nekem. A rojtos táska pedig stílszerűen kapcsolódik az indián hangulathoz.

Ékszerekből nem fukarkodtam és még mindig harcolok a divat szabadságáért, az önkifejezésért, így nálam evidens, hogy ezüst és arany jó barátok.

A nyaklánc egy sast formál, ami mindig is az őshonos amerikaiak jelképe, a szabadságé volt és valahol úgy érzem az álmok szárnyalásáé is. A lánc úgy van kidolgozva, hogy nem merev, hanem hagyja mozogni a szárnyakat...


Karkötőknél bevallom koncentráltam arra, hogy a türkiz megjelenjen és átvezessen a központi elemre az álomcsapdára... Ismét inkább egy jelkép, egy zászló ez az outfit poszt, mint ruha bemutató...





Harcolj az álmaidért, de egyúttal érezd át az is, milyen szerencsés vagy amiatt, amid van.

Cesc Fabregas


OUTFIT

Ruha: Atmosphere
Öv: Turi
Táska: Háda (New Look)
Karkötő: Turi és Rossetti bizsu
Nyaklánc: Ebay




Fotó: Janics Attila
Hogy tetszik a szett? Nektek van amulettetek? Hogy zajlik nálatok egy célkitűzés, álmok űzése?