Hattyúk tava-OUTFIT

Nincs olyan kislány, aki ne szeretett volna balerina lenni, nos én sem voltam kivétel. Nem számított az esetlen mozgás, a pörgős szoknyámban rendre eltáncoltam a tévében látott figurákat és persze a fejemben kecses táncosnő voltam. Amikor nagyobb lettem ámultam egy videó részlet láttán, ami a hattyúk tavának egy orosz feldolgozása volt és persze a néhány éve nagy sikerű Black Swan film is magával ragadott, mint oly sok másik nőt. Nem volt kérdés hát, hogy egy modern kori hattyúk tava szettet szeretnék viselni, szerintem ez így fest.

Míg gyerekkorunkban a tökéletlent is zseniálisnak látjuk, felnőtt korunkban már a jó cselekedetünkben is csak a hibát vesszük észre. Nincs már időnk örülni a sikereinknek, mert rettegünk a kudarcainktól. Azt hiszem ez a szett erről hivatott szólni, jussunk vissza a meghasonlás után a boldogságba.

Sok-sok outfit terv van a fejemben, legtöbb sosem fog megvalósulni és néha ritka alkalmakon, mint ez a mostani egyszerűen szembe jön egy álom darab. A hattyús pulcsit a Facebookon láttam meg, egyik ismerősöm nyilván lájkolta a képet, azonnal tudtam, hogy ez az, amiért bármennyit megadnék. Kiderült, hogy nyílt egy új butik Nyíregyháza belvárosában, ahol gyönyörű olasz darabokat lehet kapni, mind nagyon egyedi és különleges. Másnap el is mentem és megvásároltam az áhított tollas darabot.

Pár éve anyukám hajtja nekem, hogy kicsit lezserebben, sportosabban kéne öltöznöm, szerintem ez a darab átmenetet képez a nőies és a vagány énem között, hiszen szabását tekintve lezser, de maga a minta a megoldás, a strasszos részletek viszont abszolút nőiesek, légiesek és elegánsak. 

A helyszínt az egyik kedvenc kávézóm a Frei adta, szuper légkör, igazi kávékülönlegességek és tudtátok, hogy egy bőrcipő bolt is van benne, vagyis a kávézó felől megközelíthető? 

Szerintem van mindenkinek egy hattyús története, általában a Balatonon egy kedves etetős történet. Nekem is van ilyen. Viszont van egy olyan eset, ami gyerekkoromban tökéletesen reprezentálta számomra az anyai féltést. Orfűn nyaraltunk évekig, egyik ilyen alkalommal a barátnőmmel, aki a panzió tulajdonosának a lánya volt kimentünk a szigetre, ahol találtunk egy hattyút a kicsinyeivel. Persze szuper cukik voltak a kis rút kiskacsák, így lelkesen közeledtünk feléjük. A mama állat még a maradék kis madárral a tóban úszkált, így közel tudtunk merészkedni. Persze észrevett minket az "anya tigris" és őrült tempóban elkezdett minket üldözni. Szerencsére még sportos lurkók voltunk, így nem történt semmi baj, de egy életre megtanultam, hogy kérdés nélkül ne menjek senki gyerekének közelébe. Az elegáns, kecses madár igazi dúvaddá válik, ha védelmez.

Jó példázza ez a kettősség a Black Swan filmben játszódó meghasonlást. Mindannyiunkban két én, két fajta lélek lakozik. A Jin és a Jang egyensúlya nagyon idillikus állapot, viszont néha bizony felborul ez a harmónia és kezdődnek a gondok. Nincs olyan ember, aki néha nem hasonlana meg. Én pedig az a fajta vagyok, aki folyamatosan analizálom magam, ebből fakadóan sokszor borítom fel önmagam. Ugyan a fehér hattyú van túlsúlyban benne, de a fekete nélkül nem lennék igazi érző ember. Jó mondás például ennek érzékeltetésére, hogy sötétség nélkül nincsen fény. 


Tökéletességre törekvés nagyon nemes dolog, de amikor az ember elengedi ezen görcsét, akkor kerül a legközelebb hozzá. El kell fogadni a hibáinkat és ha már szeretjük ezeket is, megbélélünk velük, akkor talán javítani is képesek vagyunk rajta.




Ahogy a filmben a maximalizmus, a túlzott törekvés őrületbe hajszolja a táncosnőt, úgy az életben is így van. Amikor a blogot indítottam, akkor örömet okozott, megmentett egy lelki mélyponttól. Aztán apránként mániákusan törekedtem, hogy a legjobb oldalam mutassam, csak a pozitív dolgokról írjak, mindent dokumentáljak. Minden percem a blog körül forgott és egy pillanatig sem voltam elégedett. Aztán egy állatkerti séta után rájöttem a fotókat nézve, hogy míg a barátaink jól érezték magukat, én csak a fényképezőn keresztül láttam az egészet és arra koncentráltam, hogy a legjobban megoszthatóvá tegyen az élményt. Elvesztettem a jelenlétet. Elvesztettem önmagam. Túlzott maximalizmusom, mániákusságom "elvette az életem". Miért írom le? Mert erről a legtöbb blogger be tud számolni, sokan estünk ebbe a hibába. És miért írom le Nektek? Mert ezzel a felismeréssel álltam talpra. Nem érdemes hajszolni egy ideált, a lényeg szerintem abban rejlik, hogy tisztában legyünk azzal, hogy sosem leszünk tökéletesek.

Miért is törekszünk annyira tökéletességre? Nos más nem tudom miért, de én azt a tévképzetet kergettem, aki mindenben jó, azt nem bántják, azt szeretik. Szerintem a szeretetért és a megbecsülésért harcolunk, amikor mindenben a maximumot szeretnénk elérni. Pedig nincs annál idegesítőbb, mint egy tökéletes ember, aki felhívja a hiányosságainkra a figyelmet. Azóta merem vállalni a tökéletlenségeimet, a vastagabb combom, a kis eret az orromon, a hirtelen természetemet, a hebrencs énemet. Persze egyes rossz tulajdonságaimat próbálom leküzdeni, de nem akarok más lenni és főleg nem tökéletes. 

A fehér hattyú mellett hagyom szárnyalni a feketét is. Ezért is a bőr szoknya, a fűzős magassarkú és a piros táska. Ez a káosz hercegnő vagyok én, aki magának ír szabályokat, élvezi az életet és már mer megállni és jelen lenni. Néha bizony szomorú vagyok, néha a kákán is csomót keresek, néha türelmetlen és hisztis vagyok, de így is szeretnek. És persze a színes tollú papagáj énem is ismeritek. :)

A görcsöket pedig el kell engedni, mint a legértékesebb madarat!

OUTFIT

Pulóver: Gardrobe in the City
Szoknya: H&M
Cipő: Zara
Táska: Orsay
Fülbevaló: Chillearrings

Helyszín: Frei Kávézó Nyíregyháza
Fotó: Parfé Photo by Katona Brigi
Illusztráció: Győző Éva

Hogy tetszik a szett? Ti milyennek képzelitek a fekete hattyú modern outfitjét?