ELLE Fashion Days élménybeszámoló (2016)-Divatban az értelmes feminizmus!

Az ELLE Fashion Days-en jártam és ideje végre kicsit (nagyon) megkésve beszámolnom róla. Mindig nagy élmény divatbemutatóra menni, már napokkal előtte be vagyok zsongva, hiszen ez a divatimádók nagy ünnepe. Eldöntöm mibe megyek és rákészítem az izgalmakra a lelkem, ráadásul sok remek blogger barátnőmmel ilyenkor tudok találni. 

A Tchibo gyönyörű és nagyon személyes meghívója még az esemény előtt pár nappal megérkezett, ennyire kedves és figyelmes meghívásban még nem volt részem, ráadásul a kis pénztárca csodás lakhelynek bizonyul a frissen nyomott névjegykártyáimnak. Ezúton is köszönöm.


Nyíregyházáról a fővárosba utazni mindig nagy macera, most a MÁV "kényelmét" választottam, hazafelé meg is bántam, ugyanis másfél órás késéssel érkeztem az éjszaka közepén vissza. No, de odafelé nem volt rossz az út, Csilla barátnőm pedig a peronon várt, onnantól indult az igazi csajos napunk.

A belváros felé vettük az irányt, ahol egy nagyon cuki helyre betértünk reggelizni, kicsit csacsogni.






Ezután a Fashion Streeten és pár más helyszínen egy szettet befotóztunk, imádom Csilla fotóit, mindig szebbnek láttat a valóságnál, igazán tehetséges ebben is.

Kicsit kalandos volt az utunk a Várkert Bazárba, ugyanis nem volt kedvünk megkeresni a busz járatot, inkább átsétáltunk a Lánchídon. Sose mentem még végig rajta gyalog, de ha van rá módotok ne hagyjátok ki ezt az élményt. Még óriási szélben is csodálatos volt látni innen a Dunát.







Az idei Elle Fashion Daysnek különleges témát választottak, méghozzá az egyenlőséget, a feminizmust. Az ELLE egész lapszám ennek jegyében íródott, különös kalandozásra vitt bennünket és egy életre ledöntötte a feminizmus ellenérzéseit, hiszen rávilágított arra a tényre, hogy nem a férfiak felé helyezi a nőket ez az eszme, csak az önmegvalósítás lehetőségét kéri, egyenelő jogokat, kiváltságokat.

Nagy port kavart az Elle áprilisi lapszáma, aminek a vezércikkében 12 híres, ismer közéleti személyiség (nem csak hölgyek) mondja el a véleményét a fent említett témáról a feminizmusról, vagyis a női egyenjogúságról. Az ellenérzéseket pedig Lilu vetkőzése, lecsupaszodása indította, ugyanis egyik nőtársunk felháborodott, mindenesetre kritikus mondatokkal illette (amit ITT találtok meg).

Be kell valljam előbb hallottam a kritikából egy kiragadott részt, mint láttam a képeket, olvastam az Elle cikket, így persze Kormos Anettnek adtam első blikkre igazat. Mivel arra neveltek, hogy örökké kételkedjek és járjak utána a dolgoknak, így abszolút kötelességemnek éreztem megnézni a másik oldalt, elolvasni a teljes cikkeket, megnézni a kritikát és utána járni az egész feminizmus dolognak. És a fő ok szerintem amiért megragadott a téma, hogy akkora ellenérzésem volt az egész feminizmus kifejezéssel kapcsolatban, tudni szerettem volna ennek mi lehet a gyökere, vagyis úgy vélem egy belső utazásra, önismereti túrára indultam.

Az egyetemen azt tanultuk, hogy egy téma megértéséhez először is a fogalmakat kell meghatározni, konceptualizálni, így billentyűzet elő tegyük tisztába, hogy mi is a  feminizmus. A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely kezdeti célja a női egyenjogúságért való harc. Nálam ezzel igencsak meginogtak  a negatív érzéseket, hiszen nem helyezik a nők a férfiak, vagy bárki felé magukat, csupán az egyenjogúságról van szó és sajnos az utóbbi évtizedek forgatták ki a törekvéseket. Mégis valahogy a közvéleményben arra csúcsosodott ki ez a dolog, hogy a nők legyűrni akarják a férfiakat, a feministák valahol meg is vetik az xy kromoszómájú egyedeket és így tovább, vagyis nagyon pejoratív felhangja van az egész mozgalomnak, ami igencsak félre viszi a dolgot. A legrosszabb amivel szembesültem, hogy ugyan a fogalmat ismertem, a történelem órákon tanultam a szüfrazsett mozgalmakról, mégis előítéletes voltam az egésszel, hiszen a média és egyéb orgánumok szinte "szitokszóként" (itt idézem az Elle tökéletes megfogalmazását) használták.

Felmerült a kérdés bennem, hogy miféle egyenlőségért is harcolunk manapság, hiszen szavazhatunk, kipucolhatjuk a lefolyót, befúrhatjuk a falba a csavart, ami a tükröt tartja, eljárhatunk dolgozni és önmegvalósíthatunk (ráadásnak minden női szerep maradt a nyakunkban). Nos szerintem most azért kell tennünk, hogy a szerepek ilyen-olyan mértékű felcserélődése ne jelentse azt, hogy a nők viselnek minden plusz teendőt, hanem az arányos-egyenlő osztozás.

Miután ez a gondolat csíra gyökeret vert a fejembe az újságos felé vettem az irányt és egy kellemes napsütötte padra letelepedve fellapoztam az emlegetett cikket, ami az Elle Fashion Show „We are women” – Nőiesség tabuk nélkül, szabadon fő témája is lesz (április 15-16 Várkert Bazár).

A címlap eléggé eltér a csili-vili női magazinoktól, hiszen fekete fehér képpel operál, semmi eladni való ruha, hanem a félig meztelen valóság, ami kíváncsivá tesz. Az erőteljes kezdés után kiderül Liptai Lívia főszerkesztő sorai elárulják, hogy bizony az egész lap eköré a téma köré épül fel, de ahogy végiglapoztam az újságot megdöbbenve és boldogan nyugtáztam, hogy nagyon izgalmas anyagot és igazán sokszínű megvilágítást kapott a feminizmus, a nőiség, az egyenjogúság, az önrendelkezés.

Meglepődve tapasztaltam, hogy a cikkekből egytől egyig az én véleményem köszön vissza, tehát mi nők, abszolút nem a férfiakat akarjuk lenyomni, nem velük akarunk megküzdeni, hanem egyöntetű véleményünk csak az, hogy egyenlően szeretnénk, ha megítélnének minket. A hagyományos női szerepeket sem veti el a lap, sőt szinte minden megszólaló kitér arra, hogy szereti ezeket a feladatokat, viszont a túlterhelést, az alacsonyabb béreket, a korlátozást és az előítéleteket nem. Ezután úgy döntöttem, hogy feldolgozom ezt a lapszámot és pár cikkéhez leírom az én véleményem és reflektálok, mivel másnap se hagyott nyugodni ez az olvasmány és a vonaton széljegyzetekkel kipreparáltam, több ez mint egy női magazin, így el is fogom tenni magamnak. Régen érintett meg és sarkalt egy újság gondolkodásra, saját véleményem formálására.

Kedvenc cikkem a burkába burkolózó újságíró kísérlete volt, illetve ez a megvilágítása a női szerepeknek. Sokszor merül fel a kérdés, hogy felszabadító, vagy elnyomó dolog a csador viselése és ebben az írásban kis bepillantást kapunk a fátyol mögé nyugati szemmel és persze megszólalnak olyan nők is, akiknek ez a viseletük. Azért is volt számomra nagyon izgalmas erről olvasni, ugyanis egyik ismerősöm egy arab férfiba szeretett bele, hozzáment és felvette a vallását. Azóta megkerestem és sok dolgot megkérdeztem tőle, története magával ragadó.

Másik iromány, ami közel áll hozzám, az a melltartó nélküliségről szól. Mivel velem is gyakran megesik, hogy ezt a kötelező ruhadarabot, börtönt lehagyom a ruháim alól, így jó volt olvasni az ez irányú tapasztalatokat.









És bizony be kellett látnom, hogy én is feminista vagyok, olyan, aki szereti a férfiakat és egyenlőnek tartja magával őket, felnéz rájuk és néha pátyolgatja. Szeretem, hogy individum vagyok, aki önmegvalósíthat, aki kiírhatja a gondolatait, tanulhat, de az a kiváltság mégis megmarad, hogy lehetek gyenge és elesett, védelemre szoruló. Jó rózsaszínbe lenni, jó amazonnak lenni, jó néha tombolni!

Szeretek nő lenni! Az Elle divatba hozta az értelmes feminizmust!

A helyszín nekem már ismerős volt, hiszen a legtöbb divatbemutatót itt rendezik. Gyönyörűen felújított épület és a vár minden alkalommal magával ragad. Nem sokkal a beregisztrálás után megtaláltuk egymást Eszterrel a Shine on Silver bloggerinájával, akivel igazán egy húron pendülünk.

Eszterrel

Elengedhetetlen falas kép Csillával 

Több bemutatóra is beültünk, némelyik igazán magával ragadó élmény volt. A külföldi bemutatóktól viszont többet vártam (Elementy Wear – Varsó, Paolo Errico – Milánó, Valentine Gauthier – Párizs), kicsit egysíkú és nagyon basicre sikerült nem egy kollekció. Ennek persze van egy hatalmas előnye, jól kombinálhatóak a darabok és persze remekül feldobhatóak kiegészítőkkel, fantázia kérdése az egész. A szabásvonalak is az egyszerűséget hirdetik.

Valentine Gauthier ruhái viszont eszméletlen jók voltak, igazi színfolt volt a bemutatók között, már ezért érdemes volt ellátogatni a Fashion Daysre.

Valamint kinéztem egy gyönyörű kalapot is, amit muszáj lesz beszereznem.

Musette

Magyar tervezők közül ENIHORN és MUSETTE ragadott meg leginkább, nem egy darabjukat szívesen magamra ölteném. Musette kiegészítőivel pedig kint fotózhattunk is, ritkán érzek késztetést ilyesmire, de az egyik táska igazi szerelem darabként vonzott, mint legyet a légypapír, vagy macit a málnás?! :)

Hungária pezsgő, csak a Rosé

Egyik szünetben a kiállítók végigjárása után felmentünk a Várba körülnézni, Istenem de gyönyörű ez az épület együttes. Nem tudok betelni a szépségével. 

Remélem következő alkalommal többi bloggerina barátnőmmel is találkozok az eseményen és ismét hatalmas falkában vesézzük ki a következő szezon ruháit.