A következő poszt ékes példája annak, amikor magunknak írunk valamit, a blog mint napló, kutatás most tényleges szerepét tölti be. Régóta terveztem már utána járni a Tiszadob kastély történetének. Mindenkit rabul ejt ez a mesebeli, tündér kastély, viszont én gyermekkoromban ennek az épületnek az árnyékában játszottam, a rózsa lugasokban szedhettem a virágokat és a holt Tiszában fürödhettem. Itt élt a régi intéző házában dédnagymamám, akinél jobb szívű embert nem sokat hordott a hátán a föld. Ahhoz, hogy családom történetét leírjam előbb egy másik család történetén gyakorolnék, elsősorban a Tiszadobi kastély bemutatására fókuszálva. Kis betekintése lesz az épület történetén túl az olvasónak az akkori nemesi életbe és a nevelésbe is.
Már előző posztomban ITT meséltem, hogy családi gyökereim innen származnak. Itt dolgozott dédnagyapám és dédnagymamám az intézetben, majd nagymamám is volt nevelő. Tiszadob pedig festőien szép hely, nem is kívánhattam volna ennél gyönyörűbb játszóteret nyaraimon, mint a kastély parkja. Minden nap bóklásztunk erre, nagyokat sétáltunk az erdőben, ki a töltésre, horgásztunk a holtágon. Mivel hazánk leggyönyörűbb kastélyáról keveset hallani, így muszáj mesélnem Nektek kicsit a történetéről. Sok-sok könyvet és forrást kutattam fel a poszt jelentős része ezekből az idézetekből áll, nem volt szívem átfogalmazni az visszaemlékezéseket.
Ez az épület állt a kastély helyén egykoron egyes források szerint. |
(„Duae pessessionis Dub iuxtafluv Tycia” (1338.) – „Két Dob a Tisza mellett”)
„Tiszadob kis felső-magyarországi falu; itt egyesül a Tisza két ága, az Eleven- és a Holt-Tisza, ahogy akkor nevezték őket. Az Eleven-Tisza széles, sárga, lustán hömpölyög homokos partjai közt, amolyan kisebbfajta Volgaként; a Holt-Tisza, melyet gáttal vágtak el a főmedertől, mintha tó volna; sűrű szomorúfüzek hajolnak sötétkék, mozdulatlan vize fölé, amely tele van vízililiomokkal. Nagyapám, Andrássy Gyula választotta ezt a helyet, és a házát ide a Loire-menti kastélyok mintájára építtette.” (Gróf Károlyi Mihályné Andrássy Katinka)
„A kastély díszes parkban, fennsíkon áll, szép kilátást nyújtva a mögötte kanyargó Tisza erdőborított partjaira. Belső berendezése egész múzeuma az értékes bútoroknak, műtárgyaknak és festményeknek." - írta Vendé Aladár
Egyes források szerint a kastélyt maga Andrássy Gyula tervezte, az építész Meinig Arthur kisebb változtatásokat eszközölt csak a terveken. A Loire-menti kastélyokat ötvözték a magyar romantika elemeivel, a Halászbástya volt az egyik kiinduló-, inspiráló pont. A kastély 1880-86 között épült fel, ekkor már bő 200 éve a család birtokának része volt Tisza-Dob. 1890-ben már szinte teljesen elkészült a pompás kastély, amikor idősebb Andrássy Gyula gróf elhunyt. Idősebb fiára Tivadarra Tőketerbesi birtokot hagyta, míg Tiszadob ifjabb Andrássy Gyulára szállt.
Terebesi kastély |
Andrássy Tivadar |
Zichy Eleonóra és Ifj. Andrássy Gyula (Duci bácsi) |
"Tiszadob mindig is Duci bácsi birtoka volt. Molnár nevű komornyikunk így foglalta össze a helyzetet: «Ami Duci grófé, az a miénk, de ami a miénk, az nem Duci grófé.” (Andrássy Katinka)„Duci bácsi a legjobb szívű és a leggyengédebb ember volt a családjával. Nem éltek benne olyan művészhajlamok, mint apában – Katinka visszaemlékezésében olvashatjuk –, s hiányzott belőle apa lendületes életkedve és energiája is. Tudós volt, elmélyedéssel tanulmányozta a politikát és a történelmet, és állandóan írt.”
Épület
Faluban az a legenda járja, hogy Idősebb Andrássy Gyula szerelmes volt Erzsébet királynőbe, Sziszibe és azért építette meg ezt a gyönyörű kastélyt, hogy meghívhassa ide. A meghívás természetesen I. Ferenc Józsefnek is szólt, de kötelességei miatt ő nem, de Sziszi ellátogatott a kastélyba és gyönyörködött a magyar romantika egyik legszebb épületében és kastély parkjában. Ez egyértelműen csak legenda semmi valóság alapja nincs, viszont abban lehet igazság, hogy Erzsébet királynét bizony meghívta ide a gróf.
Loire menti kastély. |
Naptár szerint épített kastély nagyon különleges, 4 évszaknak megfelelően 4 bejárata, 12 hónapnak megfelelően 12 tornya, az 52 hétnek megfelelően 52 szobája és a 365 napnak megfelelően 365 ablaka van.
Kép a Tiszadob könyvből |
Eredeti színe barokk sárga volt, de gyerekkoromban fehér színben pompázott, jelenleg pedig halvány sárga tónusú az épület. A teteje zsindellyel, majd palával fedett volt, amit a felújítás alatt lecseréltek egy fényes, fémes borításra, ami szerintem elég nagy hiba volt, mert így azt a hatást kelti, mintha páncélba öltözött volna és várná a csatát az épület. Virágkorában a falaira borostyánt és vadszőlőt futtattak, amitől még mesésebb látványt nyújtott a kastély, ráadásul nyáron hűvösebben tartotta a szobákat, télen pedig szigetelt.
Tornyok
Vajdahunyad vár |
Az egyik toronyba csak kívülről lehet bemenni, nem köti össze külön ajtó a kastély többi részével. A tornyokhoz a padláson át vezet az út, ahova vaslétrán másztunk fel gyerekkoromban, gondolom most sincs lépcső oda. A kerek toronyszoba valami szenzációs a széles ablakpárkányával, ahová kiülve lenyűgöző látvány tárul elénk. Sajnos sem az emeletek, sem a tornyok nem látogathatóak jelenleg.
"A ház egy dombra épült. A toronyban lévő szobám ablakából csodálatos a kilátás az erdőre, a lehelőre és a folyóra, a horizont alján kéklő hegyek körvonalali, a Kárpátok távoli csúcsi látszanak.
Kis toronyszobámban barátságos és kénylemes, kárpótol a lépcső okozta kellemetlenségért. a szoba négyszögletes, van két érdekes ablaka. Az ajtó olyan alacsony, hogy csak lehajolva vagyok képes átmenni alatta. Éjszaka a hold beragyog az ablakon. Az ablak előtt van egy fehér akác. Ami épp most virágzik, s illata betölti az egész szobát. " (Mary Elisabeth Stevens levele)
Mary Elisabeth Stevens I. Andrássy Gyula grófnál volt nevelőnő a régi kastélyban, amiről fent találsz képet.
Károlyi Mihályné Andrássy Katalin (Katinka) Vörös Grófnő |
Szobák, termek
Épségben megmaradt ólomüveg az ajtón |
Háromkarú falépcső vezet az emeletekre, romantikus, indás faragású díszítéssel. A faragások a fal mentén is végigfutnak, ami jellegzetessé teszi őket. A lépcső korlátain a gömböket az intézeti gyerekek miatt tették fel később (dédnagyapám készítette azokat), hogy ne csúszhassanak le rajtuk, olyan jól sikerültek, hogy meg nem mondaná senki, hogy nem volt eredetileg is a része.
A lépcsőház a második emeletig nyitott, igazán impozáns látványt nyújt. A lépcső korlátok áttörtek és faragottak, a lépcsőn vörös szőnyeg fut végig.
A lépcsőház-toronyból a magasföldszinten a fiókos dongaboltozatú nagyterembe, a lovag vagy bálterembe lépünk.
Itt az ablakon nem volt ilyen színes címer berakás eredetileg |
Nagy Ebédlő, téli kert
Nagyterem-Hall
Nem csupán egy közlekedőről van szó, hanem egy közösségi térről, ahol a vendégeket fogadták. A parkettázott, körben méteres magasságban fával burkolt tágas tér fogadja a belépőket. Hajdanán gazdagon volt berendezve a terem, mai szemmel zsúfoltan. Rengeteg volt régiséget, műkincset halmozott fel itt az Andrássy família, szinte egymásra licitálva alakították a kastélyt és környezetét. Ma pár nagyon szerény bútort imitálja a berendezést. A kastélyt ugyanis kirabolták, rengeteg felbecsülhetetlen értékű berendezést szétvertek, megsemmisítettek, vagy elhordtak, de erről a cikk végén részletesen írok. A hall kőből épített vörös kandallóján gót betűs latin felirat hirdeti a család jelmondatát „Fidelitate et fortitudine” (hűség és bátorság). A kandalló körül a kastély aranykorában az Andrássy ősök portréi és gobelinek, a régi fegyverek, páncélok díszlettek.
„A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét. […] Nem meglepő, ha ebéd után a szó szoros értelmében felkelni is alig tudtunk, és nagy nehezen vánszorogtunk át a hűvös hallba, olyasformán, mint az óriáskígyó, amely egy egész őzet nyelt le, leroskadtunk a puha kerevetre, a számtalan párna közé, és képtelenek voltunk moccanni is.” Andrássy Katinka
„Szüleim minden évben külföldre utaztak, lehetőleg Olaszországba; főleg műtárgyakat kerestek, állandóan gyarapítani igyekeztek gazdag reneszánsz gyűjteményüket. … A délelőttöt többnyire városnézéssel, múzeumlátogatással töltöttük. Anyám érdeklődése sohasem lankadt, fáradhatatlanul járta a múzeumokat, templomokat, kiállításokat, antikváriumokat. Ő is, Duci bácsi is szívesen böngészett órák hosszat a régiségkereskedők üzleteiben, új műtárgyakat hajszolva gyűjteményük számára […]. Tőlem elvárták, hogy velük tartsak ezeken a »műkincsvadászatokon«, és szenvedélyesen érdekeljenek a dolgok, de be kell vallanom, hogy érdeklődésem csak igen mérsékelt volt, s gyorsan leapadt, amikorra a harmadik vagy negyedik régiségkereskedést végignéztük.”
"A házban van még egy rajzszoba, a grófnő nagy hálószobája, a gyerekszoba és a szobalány szobája. Elől a szobából (műterem?!) nyílik a gróf két szép szobája. A kert túloldalán van még két másik ház; az egyikben van a konyha, éléskamra, tároló helyiség, stb. A másikban lakik a többi szolga és a tanító. Az út másik oldalán van a gazdaság, az istálló a kocsisok, a lovászok és a házvezetőnő lakásai." (Mary Elisabeth Stevenes levele 1865, ez még a régi ház leírása.)
Kettőserkély és a Nagyszalon
A nagyszalonban álló kandalló gazdagon faragott tölgyfaborítású. A termet felül növénymotívumos gipszstukkó díszíti ez ma is látható. Ez a terem eredetileg zsúfolt műkincsgyűjteményt rejtett magában, számos páncél, festmény és csodás, értékes bútor kapott itt helyet.
A Vörös grófnő című filmből egy jelenet. Andrássy Katinkáról szól. |
Könyvtár és a zeneszalon
„Most már abba a korba jutottam – írta Katus grófnő –, amikor egy leány mindenáron fel akarja deríteni azt a titokzatos valamit, amitől olyan elkeseredetten akarják óvni és távol tartani. Ugyan mi lehet azokban a könyvekben, amelyeket gondosan elzárnak előlem? A tiszadobi kastély kerek toronyszobájában könyvtár volt, mennyezetig érő polcok húzódtak körös-körül a falnál: itt nyilván választ kapok minden engem érdeklő kérdésre. […] Így azután egy szép napon, amikor anyám nem volt otthon, a nevelőnők pedig valamilyen egy véget nem érő krokett-játszmával voltak elfoglalva, besurrantam a könyvtárba, s gyötrelmes lelkifurdalások közepette, az izgatottságtól dobogó szívvel nekiláttam a kutatásnak. Kerestem azt a könyvet, amely végre választ ad minden kérdésemre.”(Andrássy Katinka)
Fekete ebédlő
Kép a Vörös grófnő című filmből |
„Máig is megoldhatatlan rejtély számomra, hogyan tudtunk akkoriban olyan rengeteget enni.[…] Tiszadobon a közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás, friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege; utána jött a fő fogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa három-négy különböző körettel és főzelékkel; a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga; utána torta és fagylalt következett. Kedvenc süteményem a «Bombe á la Izet Pacha» (Izet pasa-féle bomba) volt; ennek receptjét Törökországból hozták szüleim, névadója Izet pasa házában ették először. Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal (igaz, hogy négy-öt cső kukoricát is meg tudtunk enni fejenként), meg sajt és száraz aprósütemény. Befejezésül pedig görögdinnye, nagyszerű, zamatos, bő levű, jégbe hűtött dinnye, s persze minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A remek magyar borokból mi, gyerekek nem kaptunk.”
„Este nyolckor újabb több fogásos, levessel kezdődő, de a délinél valamivel szerényebbre méretezett étkezés következett. Igazán azt hinné az ember, hogy rettenetesen el kellett híznunk ilyen étrend mellett. Ám ez nem következett be: én kifejezetten sovány voltam […] , és senki sem volt kövér a családban.”
"A zeneszalonból kétszárnyú ajtó vezet a kis ebédlőbe, amit fekete ebédlőként is emlegettek. A falfelületeket nyolc hornyolt pilaszter tagolja, s a közöttük kialakuló nagyobb falfelületek mezőkre tagozva, hat helyen képek részére kihagyott nyílásokkal készültek. A faburkolatba rejtve nyílt a tálalóba vezető ajtó, amely mellett, a sarokban színes csempekályha állt." (Tiszadob könyv)
Rippl-Rónai Józsefet 1897-ben megbízta gróf Andrássy Tivadartól a budai Duna-parti Andrássy-palota ebédlőjének teljes berendezéséhez. Ezeket a bútorokat és a porcelánokat Andrássy Eleonóra Andrássy Gyula tiszadobi kastélyába költöztette férje Tivadar halálát követően. Itt rekonstruállták a Budai palota ebédlőjének díszét, Róth Miksa által kivitelezett, Rippl-Rónai tervezte „Rózsáskert” című üvegablakát. Ezt a felújításnál kipótolták, eredeti része két bal felső tábla, a többi kitört az intézet működése során, mivel tornateremként üzemelt a helyiség.
A mennyezetburkolat itt fényezett mahagóni fából készült, melynek közepén 4×3 m méretű színes, ólomba foglalt üveg-felülvilágító volt elhelyezve, ez ma is láthatjuk.
https://www.flickr.com/photos/37578663@N02/14636594494 |
Gróf dolgozó szobája
Gróf Andrássy Gyula a Fő utcai palotában, tehát nem Dobon. |
Gróf hálószobája
Ekkoriban még nem volt szokás a házastársaknak a közös hálószoba, külön lakrészekkel rendelkeztek nemek szerint. A gróf hálószobájának fő díszítőeleme a nyolcszögletű színes fajansz kályha, színes figurális reliefekkel. A bútorokról azt hallottam, hogy oroszlán lábakon álló szépen megmunkált darabok voltak, sűrű faragással. A hálószobából nyílt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett, másik ajtó pedig a cseléd folyosóra. A gróf szobája mellett lakott az inasa, hogy mindig "kéznél legyen".
Grófnő hálószobája
A Zichy Eleonóra grófnő lelkes műgyűjtó volt, akinek a reneszánsz itáliai bútorok voltak a gyengéi. A lakosztálya előtti előszobában egy eredeti, régi itáliai reneszánsz homokkőkandalló látható ma is, de az egész szoba ebben a stílusban pompázott. Természetesen komorna és szobalány szoba is volt a lakosztály közelében.
„Reggel tizenegy óráig aludt teljesen elsötétített hálószobájában a nehéz damasztfüggönyök mögött, faragott oszlopos, széles mennyezetes ágyában, levegőtől és a fény legkisebb szikrájától is elzárva. Terebesen a kertből, ahol görög és római szobrok körül színpompás legyezőjüket kitáró pávák sétáltak, lestük, mikor nyitja ki a szobalány ablakain a zsalut, s akkor szaladtunk fel hozzá jó reggelt kívánni és kezet csókolni. Vasárnap és ünnepnapokon jelen lehettünk »lever« -jénél. Forró füdőjében ült, hosszú ujjú, vastag lenvászon ingben, s ilyenkor adta ki a személyzetnek aznapi utasításait. Az inge alatt mosakodott, ami elég bonyolult feladat volt.” (Andrássy Katinka)
Grófnő hálószobája
A Zichy Eleonóra grófnő lelkes műgyűjtó volt, akinek a reneszánsz itáliai bútorok voltak a gyengéi. A lakosztálya előtti előszobában egy eredeti, régi itáliai reneszánsz homokkőkandalló látható ma is, de az egész szoba ebben a stílusban pompázott. Természetesen komorna és szobalány szoba is volt a lakosztály közelében.
„Reggel tizenegy óráig aludt teljesen elsötétített hálószobájában a nehéz damasztfüggönyök mögött, faragott oszlopos, széles mennyezetes ágyában, levegőtől és a fény legkisebb szikrájától is elzárva. Terebesen a kertből, ahol görög és római szobrok körül színpompás legyezőjüket kitáró pávák sétáltak, lestük, mikor nyitja ki a szobalány ablakain a zsalut, s akkor szaladtunk fel hozzá jó reggelt kívánni és kezet csókolni. Vasárnap és ünnepnapokon jelen lehettünk »lever« -jénél. Forró füdőjében ült, hosszú ujjú, vastag lenvászon ingben, s ilyenkor adta ki a személyzetnek aznapi utasításait. Az inge alatt mosakodott, ami elég bonyolult feladat volt.” (Andrássy Katinka)
Fürdőszoba
A kastély nagy fürdőszobáját másfél méter magasan csiszolt márványburkolat borította. A többi falrészt pedig fehér olajmázzal kenték le a vizesedés elkerülése végett. A fürdőszoba a legkorszerűbb technikával volt ellátva, zománcozott, öntöttvas kád kapott benne helyet. A csaptelep a falra volt erősítve és lefolyó rendszer is ki volt építve. Fajansz Closette is volt benne falba épített víztartállyal és ülőkével. Egy négyszögletes Hardmuth-kályha gondoskodott a melegről, illetve a falfűtés.
Andrássy Katinka szobája
„[…] ott üldögéltem a toronyszobám kis erkélyén, kitárult előttem a hatalmas panoráma a távolba vesző tokaji hegyekkel, a sötétzöld tölgyessel, a mozdulatlan, regényes tóra emlékeztető Holt-Tiszával, és a nyugati láthatárt néztem, Budapest felé, a fenyőfák közül kibukkanó sétány jobbra-balra kanyargó szalagját figyeltem, mikor tűnik fel rajta a golfpálya mellett a nagy fehér Mercedes autó.”
Vörös-szalon és goblein-vendégszoba [kerek toronyszoba]
Vörös-szalon és goblein-vendégszoba [kerek toronyszoba]
Az első emeleten a főfolyosó előteréből nyílt a vörös szalon, valamint a belőle nyíló toronyszoba; előbbiben egy színes csempekályha is állt. Ebben a toronyszobában született Andrássy Katinka grófnő. A Vörös-szalon mellett vendégszobák sorakoztak. Manapság ez a terem nem látogatható, sajnos!
A konyha az udvarban kapott helyet, nem a kastélyban. Világos, tágas helyiség fő eleme egy takaréktűzhely három sütővel, előmelegítővel és három főzőlyukkal; továbbá öntöttvas kagyló vízvezeték ekkori korban nagyon modern technikának számított. A konyhához tartozott mosogató helyiség, kézikamra, hűtőkamra. A hűtőkamra jéggel ellátott fagyasztókamrát is foglalt magában.
Konyha
„Tiszadobon kaptam először engedélyt, hogy belépjek a «konyha» nevű tündérországba, ahol a remeknél remekebb ételeket főzik fehér kötényes varázslók s bugyborékoló üstök fölé hajló boszorkányok. A francia főszakács úgy irányította őket varázspálcájával, mint karmester a zenekart. Mindaddig még a közelébe sem mehettem a konyhának, amely külön épületben állt a kastélytól jókora távolságra. Anyám úgy vélte, […]helyes lesz, ha megtanulom, hogyan kell a főszakáccsal megbeszélni a másnapi étrendet, mint ő tette ezt minden este. A főszakács ilyenkor hozta magával nagy, vastag, feketébe kötött, bibliához hasonló könyvét, amely nálunk valóban a biblia helyét foglalta el. A könyvbe már be volt írva, mi lesz másnap ebédre és vacsorára. Mélységesen untam ezt a feladatot azért is, mert a főszakács francia volt, s így méghozzá idegen nyelven kellett beszélgetnem vele olyan tárgyról, amelyhez ő sokkal jobban értett.” (Andrássy Katinka)
Park és a környezet
Terebes Vadászat előtt 1906. |
"Nagy vadasparkja volt a grófnak, versengtek is, kinek a részén van több vad. A vadőrök vigyázták az erdőt, az ő feladatuk az is volt, hogy mikor kell, vad legyen...Vadászaton a grófnak külön volt egy "pakosa"-az cipelte az elemózsiát, kellékeket-,meg egy puskatöltögetője. " (Tiszadob-Farkas József emlékezete)
"A parkban áll egy szép szobor, a "Leányszöktetés" (?). Fadrusz János szobra. Kisplasztika változata-talán vázlata a tiszadobi szobornak- a régi Nemzeti Galériában még látható volt. Ugyan szomorú legendát szült magának a szobor. A legenda úgy szól, hogy a gróf lánya meg a gróf vadásza egymásba szerelmesedett. Ki is tudódott, s hogy a gróf rettenetes haragja el ne válassza őket, egy hajnalban szökésre adták a fejüket. Csakhogy a gróf résen volt, és puskát fogott a vadászra. Elvadult dühében rá is lőtt, csakhogy a golyó a grófkisasszonyt találta el, s meg is halt szegény azon nyomban, szerelmesének karjai között. A valóság azért nem ez, legalábbis Tiszadobon se leányszöktetés se vadászlövés nem esett-legalábbis grófi körökben nem." (Bugya István-Tiszadob könyv)
Pár évvel ezelőtti kép |
Andrássy Katinka |
Viszont Andrássy Katinka könyvében az Együtt a forradalomban ír egy elsült fegyverről, amit önmaga ellen fordított, de szerencsére bordáján gerelyt kapott a golyó, így nem történt tragédia. Édesanyja a fiókban őrizte onnantól a lőporos, véres hálóruháját emlékeztetőül.
Ezek voltak az istállók, majd szolgálati lakássá alakították az intézet személy- zetének. Nagymamám is lakott benne. |
Élet a kastélyban
"Életünk szabályos mederben folydogált, az évszakoknak megfelelőe. A telet és a tavaszt Budapesten töltöttük, a budai Duna-parton, a Margit rakparti Andrássy-Palotában. Június végén, a tavaszi idény befejeződése után, Terebesre mentünk, Zemlén megyébe. A szeptemberi hónapot Terebesen töltöttük, az erdélyi hegyekben, ezer méter magasan lévő vadászházunkban."-írta Andrássy Katinka. Apjuk halála után Terebesre már nem tértek vissza, de az évszakok szerinti költözés jellemezte a további életüket, a nyarakat Tiszadobon töltötték.
"Nagyon szeretek itt lenni. Kedvem van ahhoz, hogy minden nap korán keljek öt óra körül és elmenjek sétálni reggeli előtt. Csak ilyenkor és este fél hét, vagy hét körül lehet élvezni a sétát. Általában a folyó közelébe megyek , mert itt a legfrissebb a levegő és gyakran nagyon szép fény árnyék hatásokat látok. A sétával gyorsan végzek, fél nyolc körül reggelizek, fél kilencig olvasgatok. Tízig Ilonát tanítom, majd 11-ig Tivadarnak adok angol órát. 12-kor a gyerekek ebédelnek, megyek velük és figyelem hogyan viselkednek. Egy órakor mi ebédelünk. A grófnőnek délután van angol órája. Ezt követően kimegyünk a szabadba és este 8 körül jövünk csak be vacsorázni. Kb. 11 óráig felolvasunk angolul. Aztán nagyon álmosan térünk nyugovóra, hiszen szinte az egész napot a szabadban töltjük." (Mary Elisabeth Stevens levele)
„Délutánonkint csónakáztunk a Holt-Tiszán, a folyónak majdnem mozdulatlan ágán, a sötétkék víz fölé hajló szomorúfüzek árnyékában, kergettük a golflabdát a lenti tágas tisztásokon – a kastély dombtetőn állt –, vagy kroketteztünk a futórózsával és vadszőlővel benőtt szűk lugas körüli pázsiton. Úgy lelkesedtünk a krokettért, hogy már rég bealkonyodott, s mi még mindig nem hagytuk abba a játékot; a személyzet lámpásokkal világított, s az éjszakában nagyokat koppantak az egymásnak ütődő fagolyók.” (Andrássy Katinka emlékezései)
„Gyermekszoba-életünk napi időbeosztása olyan pontos és szigorú volt, akár az iskolai órarend. De ebben a vonatkozásban is idősebb nővéreim sorsa volt a legkeservesebb, mert az évek múltával jelentősen enyhült anyám szigorúsága. A falra tűzött papíron a következő utasítások álltak: «Fogmosás naponta háromszor: három perc. Kézmosás: négy perc. Öltözködés: hét perc.» Öltözködni segítettek a szobalányok, sőt ők adták ránk a cipőt is. »Fésülködés: hat perc. Reggel hideg fürdő (15 fok Réaumur) este meleg fürdő (20 fok Réaumur), öt-öt perc tölthető a fürdőkádban.« Nevelőink felelősek voltak azért, hogy percnyi pontossággal betartsuk a menetrendet. Megtörtént ugyan, hogy anyánk rövid ideig megfeledkezett róla, de azután egyszerre csak eszébe jutott, és ellenőrző látogatást tett a gyermekszobában, és ha a fürdővíz melegebb vagy az öltözködésre fordított idő hosszabb volt az előírtnál, akkor jaj volt a nevelőnőnek is, nekünk is.”
„Tiszadobi estéink programja többnyire az volt, hogy anyánk felolvasott nekünk. Nagyon szép, kellemes hangja volt. Felix Dahn «Kampf um Rom» (Harc Rómáért) című regénye – ha jól emlékszem, négy kötet – különösen izgalmas élményként maradt meg bennem, bár kellemetlen nézeteltéréseket okozott köztem és anyám között. – írta Katus grófnő – Anyám ugyanis határozottan helytelenítette, hogy én kimondott rokonszenvvet mutatok a regény egyik ördögien rossz szereplője iránt. Én hőst láttam Cetegusban, míg a családom összes többi tagjai hitvány, aljas gazembernek tartották.” (Andrássy Katinka Együtt a Forradalomban)
„Apám is, Duci bácsi is híres volt róla, hogy pártfogolják az induló tehetségeket. Ők alapították a Nemzeti Szalont, és jó néhány nélkülöző festőt támogattak. Legtöbbjük az akkori avantgarde-hoz: Rippl-Rónai iskolájához tartozott, s a francia impresszionisták követője volt. A legszerencsésebbek velünk töltötték a nyarat Tiszadobon vagy Dubrinban. Úgy emlékszem vissza rájuk, mint hosszú hajú, kopott ruhás és piszkos körmű fiatalemberekre […].”
"No, de hadd térjek vissza a szép tiszadobi emlékekhez. Felejthetetlenek a hajnali sétalovaglások a búzaföldek között., s hogy milyen öröm volt átugratni a keresztbe rakott kévék felett; a fürdések a Tisza sárgán hömpölygő vizében, utána rövidszoknyás, buggyos ujjú, fekete alpaka fürdőruhában kifeküdtünk a napra, s nyakig beástuk magunkat a meleg, mély iszapba." (Andrássy Kattinka)
A származásukat Andorástól eredeztetik, aki ősmagyarok egy vezére volt. Andorás 1000-ben Esztergomban Szent István koronázási ünnepélyén egy híres külföldi bajnokot egy csapással kettévágott. Ezért elnyerte az Erős nevet és a nemesi címet. Címerben így egy kardot tartó páncélos kap helyet és a korona, amit két oroszlán tart. Ezután István király Gyula helyére kinevezte erdélyi vajdává. Bővebben a család történetéről ITT olvashattok.
Fentebb már említettem, de azért tegyük tisztába, hogy Tiszadobon három kastély is épült az Andrássy családnak, a Nagy kastély Andrássy Gyuláé volt, ezt örökölte az ifjabb Andrássy Gyula gróf, a falu központjában lévő kastély Andrássy Sándor gróf tulajdona volt (mai Polgármesteri Hivatal épülete). A kis kastélyként emlegetett Ókenézi kastély pedig Andrássy Aladáré (később Gézáé).
"Sándor grófék kastélya a mai Polgármesteri hivatal volt, abban laktak. A nagy kastélyban, 1919 után már csak Gyula gróf, vagyis csak a hozzátartozói laktak. Géza, aki '26-ban halt meg odaát lakott az ókenézi kastélyban." (Deme Lajos Emlékezete Tiszadob könyv)
"Az Andrássy grófok nem nagyon szívlelték egymást. A birtok is megosztva volt köztük, egy kicsit egymás ellen duvalléroztak." (Tiszadob könyv-Lovas Ferenc könyve)
Andrássy Sándorról sok visszaemlékezést olvastam a tiszadobi emberektől, mivel ő rengeteg időt töltött Dobon a kastélyában. Fukar emberként ismerték, viszont feleségét Esterházy Máriát kedves, adakozó asszonyként emlegetik.
"1919-ben születtem, jól emlékszem a grófokra is. Sándor grófot különösen jól ismertük, mert ő nagyon sokat volt itt, itthon volt Tiszadobon. Az volt az érdekes, hogy ha két vagy három órakor találkoztunk vele, ő mindig jó reggelt kívánt. Akármilyen meleg volt is, egy ócska bűrkabát volt mindig rajta, ha valaki panaszkodva megállította, hogy kegyelmes uram, így meg úgy, kéne nekem egy kis segítség, csak megrángatta magán a bűrkabátot: ezt akarjátok rólam lehúzni, még ez sem az enyém nagyapámtól örököltem. Nagyon fukar volt Sándor, de a felesége angyali jószívű teremtés. Mindig tele volt a zsebe cukorral, gyalog járt mindenfelé, még a határba is." (Tiszadob könyv-Deme Lajos emlékezete)
"Jöttem egyszer felfelé, velem szemben a Hangya bolt mellett a Kegyelmes Asszony{...} Azt mondja gyere csak közelebb. Odamegyek, azt mondja te tán tanyasi gyerek vagy? Azt mondom, az vagyok. Mit hoztál máma ennivalót? Egy kis tejet két szelet kenyérrel. Nem szólt semmit, de még aznap felment a tanítóhoz, és azt mondta neki, hogy írja össze a tanyasi gyerekeket, és ásnap délre engedje le őket a katólikus iskolához. A kastély konyháján minden nap főztek, onnan vittek ebédet a szegény gyermekeknek."
{...} "A kegyelmes asszony, ah megkedvelt valakit azon segített. Dolgozott egy kézilány is a kastélyban. Egy este lement hozzá, megkérdezte, na Boriska, van-e már vőlegényed? Van, meg is esküdnénk, de nincs hol laknunk. Csak ez a baj? Felépítette a házat."
"A gyerekeknek meg minden karácsonyra adott valamit a kegyelmes asszony. Maga ment fel Pestre, nem tudni hány vég anyagot megvásárolt, volt neki varrója, azzal megvarratta. A fiúknak meg bakancsot vett. Így kaptunk minden karácsonyra egy csomagot."(Jaskó Mihályné emlékezete- Tiszadob könyv)
„Anyám, Zichy Ella, szüleinek második leánya volt. Heten voltak testvérek, két fiú és öt lány. A leányok szépségükről, a fiúk ostobaságukról voltak nevezetesek […]. – írta Andrássy Katus grófnő – Anyám ahhoz az embertípushoz tartozott, amelyet elragad és meggyőz saját ékesszólása. Logikája hibátlan volt, tehát következtetései is helytállók – amennyiben a kiindulópont megfelelt a valóságnak. Ám ez a módszer minduntalan túlzásokra ragadta, aránytalanul szigorú ítéletekre bírta […]. Amikor Andrássy Tivadar megkérte a kezét, anyám tizenhét éves volt, és még csak nem is sejtette, mit jelent a házasság […]. Egész életén keresztül mélységesen megvetett mindent, ami a nemi élettel volt kapcsolatos, s ennek folytán még éberebben, még szigorúbban ellenőrizte négy leánya minden lépését. Amíg férjhez nem mentünk, egyetlen könyvet nem olvashattunk el anyánk engedélye nélkül. Még a klasszikusok műveit is előzetes cenzúrának vetette alá. Az olyan kifejezéseket, mint «nászágy», «ágyas», «szerető», «fattyú» vagy «természetes gyermek», amelyek pedig igen gyakoriak a klasszikus művekben, zárójelbe tette, hogy nevelőnőnk megfelelő módon olvashassa fel a művet anélkül, hogy gyanús szünetet tartana, s ezzel elárulná magát. Volt másik eszköze is erkölcseink védelmére: összevarrta a könyvnek azokat a lapjait, amelyeken a szerelemre akár a legcsekélyebb utalás is fordult elő. S ami a legfurcsább a dologban, olyan nagy tekintélye volt előttünk, hogy egyetlenegy esetre sem emlékszem, amikor felfejtettem volna a tiltott, tehát izgalmasan érdekes lapokat. Legfeljebb megpróbáltam közéjük kukucskálni, ha lazán voltak összefércelve.”
"Ezen a nyáron, késő éjszaka, elültettem egy makkor a tiszadobi kastély parkjában. Jelképnek szántam: mint a belőle sarjadó facsemete, úgy fonak felcseperedni az én képességeim is. Soha nem tudtam meg mi történt a facsemetével, megfogante egyáltalán a mag. (Andrássy Katinka)
Kép a Vörös grófnő c. filmből |
Andrássy család
Csíkszentkirályi és Krasznahorkai Andrássy család büszke volt erdélyi származására. A történelem során báróból lett grófi család nemesi névként viselte a Csíkszentkirályi nevet, ami a származási helyükre utal.A származásukat Andorástól eredeztetik, aki ősmagyarok egy vezére volt. Andorás 1000-ben Esztergomban Szent István koronázási ünnepélyén egy híres külföldi bajnokot egy csapással kettévágott. Ezért elnyerte az Erős nevet és a nemesi címet. Címerben így egy kardot tartó páncélos kap helyet és a korona, amit két oroszlán tart. Ezután István király Gyula helyére kinevezte erdélyi vajdává. Bővebben a család történetéről ITT olvashattok.
Fentebb már említettem, de azért tegyük tisztába, hogy Tiszadobon három kastély is épült az Andrássy családnak, a Nagy kastély Andrássy Gyuláé volt, ezt örökölte az ifjabb Andrássy Gyula gróf, a falu központjában lévő kastély Andrássy Sándor gróf tulajdona volt (mai Polgármesteri Hivatal épülete). A kis kastélyként emlegetett Ókenézi kastély pedig Andrássy Aladáré (később Gézáé).
"Sándor grófék kastélya a mai Polgármesteri hivatal volt, abban laktak. A nagy kastélyban, 1919 után már csak Gyula gróf, vagyis csak a hozzátartozói laktak. Géza, aki '26-ban halt meg odaát lakott az ókenézi kastélyban." (Deme Lajos Emlékezete Tiszadob könyv)
"Az Andrássy grófok nem nagyon szívlelték egymást. A birtok is megosztva volt köztük, egy kicsit egymás ellen duvalléroztak." (Tiszadob könyv-Lovas Ferenc könyve)
Andrássy Sándor |
"Jöttem egyszer felfelé, velem szemben a Hangya bolt mellett a Kegyelmes Asszony{...} Azt mondja gyere csak közelebb. Odamegyek, azt mondja te tán tanyasi gyerek vagy? Azt mondom, az vagyok. Mit hoztál máma ennivalót? Egy kis tejet két szelet kenyérrel. Nem szólt semmit, de még aznap felment a tanítóhoz, és azt mondta neki, hogy írja össze a tanyasi gyerekeket, és ásnap délre engedje le őket a katólikus iskolához. A kastély konyháján minden nap főztek, onnan vittek ebédet a szegény gyermekeknek."
{...} "A kegyelmes asszony, ah megkedvelt valakit azon segített. Dolgozott egy kézilány is a kastélyban. Egy este lement hozzá, megkérdezte, na Boriska, van-e már vőlegényed? Van, meg is esküdnénk, de nincs hol laknunk. Csak ez a baj? Felépítette a házat."
"A gyerekeknek meg minden karácsonyra adott valamit a kegyelmes asszony. Maga ment fel Pestre, nem tudni hány vég anyagot megvásárolt, volt neki varrója, azzal megvarratta. A fiúknak meg bakancsot vett. Így kaptunk minden karácsonyra egy csomagot."(Jaskó Mihályné emlékezete- Tiszadob könyv)
„Anyám, Zichy Ella, szüleinek második leánya volt. Heten voltak testvérek, két fiú és öt lány. A leányok szépségükről, a fiúk ostobaságukról voltak nevezetesek […]. – írta Andrássy Katus grófnő – Anyám ahhoz az embertípushoz tartozott, amelyet elragad és meggyőz saját ékesszólása. Logikája hibátlan volt, tehát következtetései is helytállók – amennyiben a kiindulópont megfelelt a valóságnak. Ám ez a módszer minduntalan túlzásokra ragadta, aránytalanul szigorú ítéletekre bírta […]. Amikor Andrássy Tivadar megkérte a kezét, anyám tizenhét éves volt, és még csak nem is sejtette, mit jelent a házasság […]. Egész életén keresztül mélységesen megvetett mindent, ami a nemi élettel volt kapcsolatos, s ennek folytán még éberebben, még szigorúbban ellenőrizte négy leánya minden lépését. Amíg férjhez nem mentünk, egyetlen könyvet nem olvashattunk el anyánk engedélye nélkül. Még a klasszikusok műveit is előzetes cenzúrának vetette alá. Az olyan kifejezéseket, mint «nászágy», «ágyas», «szerető», «fattyú» vagy «természetes gyermek», amelyek pedig igen gyakoriak a klasszikus művekben, zárójelbe tette, hogy nevelőnőnk megfelelő módon olvashassa fel a művet anélkül, hogy gyanús szünetet tartana, s ezzel elárulná magát. Volt másik eszköze is erkölcseink védelmére: összevarrta a könyvnek azokat a lapjait, amelyeken a szerelemre akár a legcsekélyebb utalás is fordult elő. S ami a legfurcsább a dologban, olyan nagy tekintélye volt előttünk, hogy egyetlenegy esetre sem emlékszem, amikor felfejtettem volna a tiltott, tehát izgalmasan érdekes lapokat. Legfeljebb megpróbáltam közéjük kukucskálni, ha lazán voltak összefércelve.”
A kastély kirabolása, a műkincsek elpusztítása
„Még mielőtt megérkezett volna a szerb válasz a Monarchia ultimátumára, szüleinktől utasítás jött, hogy menjünk utánuk Balatonfüredre, ahol Pallaviciniék egy villát béreltek. Amikor a komp átvitt bennünket a sárgás hullámait lassan görgető Tisza túlsó partjára […] hirtelen elfogott valami megmagyarázhatatlan szomorúság: úgy éreztem, soha többé nem fogom látni Tiszadobot, azt a helyet, amelyet a legjobban szerettem a világon. És valóban, több mint harminc év múlva láttam csak viszont nagyon megváltozott körülmények között.” (Andrássy Katinka)
"1918-ban nagy bánat érte a grófot, mert a dobiak feltörték a kastélyt. De a dobiak se törték volna fel, ha ide nem jönnek Polgárról. " Tiszadob könyv (Farkas József emlékezete)
"Szombaton November másodikán nyilvános vadászatot rendeztek gróf Andrássy Gyula úr dámvadjaira. 3-án délután tiszapolgáriakkal közösen a dobiak gróf Andrássy Gyula kastélyát teljesen kifosztották, a bútort, ruha és fehérneműket elhordták, a falakról a tapétát lehúzták, a cserépkályhákat összetördelték, úgyszintén a csillárokat és tükröket is. A drága képeket, festémyneket elhordták és megsemmisítették. Az összes ablakokat belövöldözték, az uradalmi pincékből hordókkal hordták a bort mintegy 1000-1500 hektolitert." Glüchmann helyettes jegyző
"November 3-án déli 12 órakkor érkezett polgár felől 10-12 kocsi katona, akik megérkezésük után a Piac téren lévő Andrássy Sándor-féle kaastélyt, majd a nagykastélyt szállták meg...Tiszadobon is felbomlott a régi rend. A betört ajtókon betódult a nép, amely azt fogta és vitte amit tudott. " (Tiszadob könyv- Őszirózsás Könyv-Kusmiczki Gyula)
"Az Andrássy kastélynak két emelete és 59 mesébe illő fényűzéssel berendezett szobája volt, melyet pompás angolpark övezett. A parkban dámvadak és a tavakban szelíd hattyúk éltek, melyeket a fosztogatók összetereltek és fejszével agyonvertek. A földszinti táncteremben egy ébenfából faragott zongora állt, melyet ízzé-porrá törtek. Ennek közelében volt a lovagterem, melyben az Andrássy grófok ősi családi könyvtára talált elhelyezést, múzeális értékű páncélok, sisakok és más fegyverzetek között. Ezeknek jóformán híre hamva sem maradt.
Az emelet kimondottan magas vendégek fogadására volt berendezve, Pazar kényelemmel. Egyik szobában utolsó darabig Rákóczi Ferenc korabeli bútordarabok állottak, közöttük legendás erdélyi fejedelem nyoszolyája. Egyik szoba falát teljesen beborította egy kristálytisztaságú velencei tükör, melynek most csak apró cserepei hevertek a földön. Az összes tapétákat, gobelineket, amit Andrássy apja vásárolt Párizsban 80.000 forintért, a megvadult csőcselék feldarabolta.
A kastély legfőbb dísze a felbecsülhetetlen Van Dyck kép volt, melynek másolatát a Párizsi Louvreéban találjuk, s melynek aranykeretét egy parasztasszonynál találtak meg, aki a Holt-Tiszába dobta a feldarabolt képet. A második emeleten volt a vendégszoba. A szomorúan kongó termekben, mindenütt carrarai márványszobrok csonka maradványai hevertek. Egy 180 személyes velencei pohárkészlet, melynek darabja 40 koronába került, pozdorjává törtek. Andrássy Gyula megüzente, hogy a kastélyt többé nem fogja berendezni. Ő maga sose akar visszamenni Tiszadobra, ahol ezentúl egy pillanatig sem tudná jól érezni magát. (Nyírvidék, 1919. Jan. 22.)
"Forradalomban nem nagyon számítanak a becsukott ajtók! Egy-kettőre felnyitották és a kíváncsi falusi nép beözönlött a kastély fényes termeibe, szobáiba sőt pincéibe is....A kíváncsiság azonban nemsoká átcsapott abba a gondolatmenetbe, hogy mindez a mi vérünkön, a mi izzadságunk árán szerezhette be a gróf, így aztán jussunk van hozzá! És ki-ki elkezdte elvinni azt, ami megtetszett neki. Legelőször az ebédlő melletti szoba ablakán keresztül szórták ki az ezüst és arany tányérokat, evőeszközöket, amit a lent összegyűlt falubeliek természetesen összekapkodtak és hazavittek.
Sajnos néhány nap alatt sokakban a grófi család iránti düh is kitört és a meglévő, kezükügyébe eső dolgokat, melyekre otthonaikban nem volt szükség összetörtek, széthajigáltak.... A hatalmas könyvtárban a könyvespolcokról a könyveket leszórták, a könyvtárban derékig ért a könyvek halmaza. Nem tellett bele egy hét és a kastélynak már csak a puszta falai álltak, a falakról még a selyem tapétákat is letépték." (Tiszadob könyv-Varga József)
Úgy tudom, hogy pár éve egy Andrássy leszármazott a falubelieket felkereste, hogy a hagyatékot visszavásárolja.
„Aladárnak (1827-1903) is van itt egy régi, kisebbszerű kastélya " - olvashatjuk a vármegye monográfiájában. Hozzátesszük: ez az a kastély, amelyiket 2005-ben szépen felújítottak, és a polgármesteri hivatal székel benne. Ebben az alig háromezer lakosú, eldugott kis községben még egy harmadik kastély is található, gróf Andrássy Manó é (1892-1953). " (Pozsonyi)
Andrássy Katinka testvére, Boji Károlyitól kapott egy gyémánt borst (filmben gyűrűként jelenik meg), amit a politikai ellenérzéseim miatt dühében a Tiszába dobta. Erről említést is tett a könyvében Andrássy Katinka, így a történet hiteles. Gyerekkoromban mindig reménykedtem, hogy megtalálom a kincset.
Ha erre jársz mindenképp keresd fel Tiszadobot és látogass el a kastélyba, ami hétfő kivételével minden nap látogatható (bár csak a földszint). Akik pedig jártak itt, vagy esetleg régi emlékük van a kastélyról, az itteni életről, azoktól örömmel veszem a kommenteket. Jó lenne olvasni még pár visszaemlékezést, történetet.
Bugya István: Tiszadob, Tiszadob Nagyközség Önkormányzata, 2006.
Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban
Károlyi Mihályné: Együtt a száműzetésben
Képek: Pinterest, Tiszadob könyv és Andrássy Katinka könyvei
„Még mielőtt megérkezett volna a szerb válasz a Monarchia ultimátumára, szüleinktől utasítás jött, hogy menjünk utánuk Balatonfüredre, ahol Pallaviciniék egy villát béreltek. Amikor a komp átvitt bennünket a sárgás hullámait lassan görgető Tisza túlsó partjára […] hirtelen elfogott valami megmagyarázhatatlan szomorúság: úgy éreztem, soha többé nem fogom látni Tiszadobot, azt a helyet, amelyet a legjobban szerettem a világon. És valóban, több mint harminc év múlva láttam csak viszont nagyon megváltozott körülmények között.” (Andrássy Katinka)
Jelenleg árnyéka önmagának a berendezés. |
"Szombaton November másodikán nyilvános vadászatot rendeztek gróf Andrássy Gyula úr dámvadjaira. 3-án délután tiszapolgáriakkal közösen a dobiak gróf Andrássy Gyula kastélyát teljesen kifosztották, a bútort, ruha és fehérneműket elhordták, a falakról a tapétát lehúzták, a cserépkályhákat összetördelték, úgyszintén a csillárokat és tükröket is. A drága képeket, festémyneket elhordták és megsemmisítették. Az összes ablakokat belövöldözték, az uradalmi pincékből hordókkal hordták a bort mintegy 1000-1500 hektolitert." Glüchmann helyettes jegyző
A csillárokat is pótolták, hogy érzékeltessék a hajdani pompát. |
Jelenleg a kastély belső. |
"November 3-án déli 12 órakkor érkezett polgár felől 10-12 kocsi katona, akik megérkezésük után a Piac téren lévő Andrássy Sándor-féle kaastélyt, majd a nagykastélyt szállták meg...Tiszadobon is felbomlott a régi rend. A betört ajtókon betódult a nép, amely azt fogta és vitte amit tudott. " (Tiszadob könyv- Őszirózsás Könyv-Kusmiczki Gyula)
Van Dyck festmények Louvre |
Az emelet kimondottan magas vendégek fogadására volt berendezve, Pazar kényelemmel. Egyik szobában utolsó darabig Rákóczi Ferenc korabeli bútordarabok állottak, közöttük legendás erdélyi fejedelem nyoszolyája. Egyik szoba falát teljesen beborította egy kristálytisztaságú velencei tükör, melynek most csak apró cserepei hevertek a földön. Az összes tapétákat, gobelineket, amit Andrássy apja vásárolt Párizsban 80.000 forintért, a megvadult csőcselék feldarabolta.
A kastély legfőbb dísze a felbecsülhetetlen Van Dyck kép volt, melynek másolatát a Párizsi Louvreéban találjuk, s melynek aranykeretét egy parasztasszonynál találtak meg, aki a Holt-Tiszába dobta a feldarabolt képet. A második emeleten volt a vendégszoba. A szomorúan kongó termekben, mindenütt carrarai márványszobrok csonka maradványai hevertek. Egy 180 személyes velencei pohárkészlet, melynek darabja 40 koronába került, pozdorjává törtek. Andrássy Gyula megüzente, hogy a kastélyt többé nem fogja berendezni. Ő maga sose akar visszamenni Tiszadobra, ahol ezentúl egy pillanatig sem tudná jól érezni magát. (Nyírvidék, 1919. Jan. 22.)
"Forradalomban nem nagyon számítanak a becsukott ajtók! Egy-kettőre felnyitották és a kíváncsi falusi nép beözönlött a kastély fényes termeibe, szobáiba sőt pincéibe is....A kíváncsiság azonban nemsoká átcsapott abba a gondolatmenetbe, hogy mindez a mi vérünkön, a mi izzadságunk árán szerezhette be a gróf, így aztán jussunk van hozzá! És ki-ki elkezdte elvinni azt, ami megtetszett neki. Legelőször az ebédlő melletti szoba ablakán keresztül szórták ki az ezüst és arany tányérokat, evőeszközöket, amit a lent összegyűlt falubeliek természetesen összekapkodtak és hazavittek.
Sajnos néhány nap alatt sokakban a grófi család iránti düh is kitört és a meglévő, kezükügyébe eső dolgokat, melyekre otthonaikban nem volt szükség összetörtek, széthajigáltak.... A hatalmas könyvtárban a könyvespolcokról a könyveket leszórták, a könyvtárban derékig ért a könyvek halmaza. Nem tellett bele egy hét és a kastélynak már csak a puszta falai álltak, a falakról még a selyem tapétákat is letépték." (Tiszadob könyv-Varga József)
Úgy tudom, hogy pár éve egy Andrássy leszármazott a falubelieket felkereste, hogy a hagyatékot visszavásárolja.
Széchenyi is járt itt
"Gróf Széchenyi István második szabolcsi látogatásakor 1846. nyarán Szegedről indulva...Ezután Kenéznél folytatódik útja. Feltehető, hogy itt a Dobhoz tartozó Ókenézi kastélyban is volt. Augusztus 27-én az Argó nevű gőzhajón érkezik Tiszadobra...A parton nagy lelkesedéssel fogadta a tömeg... Érdekes jelentet jegyzett fel és őrzött meg a szájhagyomány. Sokan akkor láttak először hajót. A nagy tömeg csodálkozva nézte az újdonságot. Széchenyi elvegyült az ünneplők között és közvetlenül beszélgetett az emberekkel....Széchenyi első kapavágással megindította a Tisza szabályozás nagy munkáját." (Tiszadob könyv-Kuki Lajos könyve)
Titkos alagút a Tisza alatt
Könyvtárszoba |
Többször hallottam én is gyerekkoromban, hogy a Tisza alatt fut egy alagút a kastélyból a kerek könyvtárszobából (az egyik könyvespolc mögül) indul és a kis kastélyba (Ókenézi) vezet. Ez egyfajta menekülési útvonalként szolgált a nehezen védhető kastélyból, a szinte lőrés méretű ablakokkal rendelkező másik épületbe (ami Andrássy Aladáré volt, ha kutatásaim nem csalnak). Elvileg ez az alagút rég beomlott, ezt sajnos nem tudom. Ahogy belemélyedtem a témába több verziót is találtam a legendáriumba honnan indul és hová vezet az alagút. Egyik történet szerint a konyhából egy kis liftből vezet (Régen nem a kastély épületében volt a konyha, hanem egy másikban, így ez a legenda máris két kiindulási pontot jelenthet.). Másik verzió szerint a kastély pincéjéből indult az út át a szigetre egy ottani bunkerbe. Harmadik történet szerint a kastélyból indul az alagút az uradalomba, hogy meglepetésszerűen ellenőrizhesse a gróf az embereket.
Kép csak illusztráció! |
"És van ezeken kívül még egy alagút legenda. A nagykastélyból az ókenézi kastélyba megy, ha megy a Szigeten át a Holt-Tisza alatt. Ha valaki megkéri Bárány Jancsit, aki most az ókenézi kastély őre, hogy hol az alagút torka, csak megböködi sarkával a kastély pincéjében a padlatot. Megdübögtette nekem is és bizony mélyen, vénöblösen döngött vissza a föld, mintha nagy üresség lenne ott.
Szilágyi Lajos bácsi, a másik nagy emlékező azt meséli, hogy az ókenézi kastélynál volt két hatalmas szelídgesztenyefa-az egyik még ma is él- a kettő között volt egy hatalmas másfélszer másfél méteres lyuk, olyan, mint amilyenen a bányákba lemennek, de abba nem engednek le senkit. Az volt állítólag az alagút bejárata, ami a szigete át a holtág alatt a kastélyba vezetett." (Tiszadob-Bugya István)
Kiskastély Ókenézi kastély
Fotó: Pinterest |
Fotó: Pinterest |
„Aladárnak (1827-1903) is van itt egy régi, kisebbszerű kastélya " - olvashatjuk a vármegye monográfiájában. Hozzátesszük: ez az a kastély, amelyiket 2005-ben szépen felújítottak, és a polgármesteri hivatal székel benne. Ebben az alig háromezer lakosú, eldugott kis községben még egy harmadik kastély is található, gróf Andrássy Manó é (1892-1953). " (Pozsonyi)
Ókenézi kastély belülről-Illés László fotója |
Gyémántbross a Tiszában
Andrássy Katinka testvére, Boji Károlyitól kapott egy gyémánt borst (filmben gyűrűként jelenik meg), amit a politikai ellenérzéseim miatt dühében a Tiszába dobta. Erről említést is tett a könyvében Andrássy Katinka, így a történet hiteles. Gyerekkoromban mindig reménykedtem, hogy megtalálom a kincset.
Ha erre jársz mindenképp keresd fel Tiszadobot és látogass el a kastélyba, ami hétfő kivételével minden nap látogatható (bár csak a földszint). Akik pedig jártak itt, vagy esetleg régi emlékük van a kastélyról, az itteni életről, azoktól örömmel veszem a kommenteket. Jó lenne olvasni még pár visszaemlékezést, történetet.
Hogy tetszett a poszt? Szeretnétek még ilyen történelmi barangolást?
Forrás:
Bugya István: Tiszadob, Tiszadob Nagyközség Önkormányzata, 2006.
Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban
Károlyi Mihályné: Együtt a száműzetésben
Képek: Pinterest, Tiszadob könyv és Andrássy Katinka könyvei