LAPOZGATÓ: Ónody Helga-Ruhatár (KÖNYVISMERTETŐ)

Sokadjára futok neki ennek a könyvismertetőnek, a technika ördögével is meggyűlt a bajom és őszintén nem akartam összecsapni, mert ez a kötet sokat jelent nekem. Először is egyik blogger társam a Stílus-Notesz bloggerinája Ónody Helga írta, aki bloggerként blogja egy kis részét már így könyvként is kezünkbe adta. Másrészt kitűnőnek tartottam több olvasás és millió lapozgatás után is mutat újdonságokat nekem, nem éreztem úgy, hogy felnőttem ahhoz a feladathoz, hogy akár tömören, akár röviden, de bemutassam.

Kezdjük Helgával és az ő fantasztikus blogjával (ITT TALÁLOD), ami tényleges tanácsokkal és tippekkel lát el bennünket, nem másról olvashatunk, mint a luxusholmikról, örök darabokról és az etikettről is gyakran szót ejt.  Mindaz megvan az ő blogjában, ami az én bohém, kicsit szeleburdi felületemről hiányzik. Mielőtt megkeresett, hogy véleményezzem a könyvét én már javában hűséges olvasója voltam és nem egy trükköt lestem el a tapasztalatai tárházából. A könyvét ugyanez a kifogyhatatlan tudás hatja át, sőt ami még különlegesebbé teszi, hogy a francia stílust első kézből tapasztalta, látta.

Amikor megérkezett azonnal rávetettem magam és már másnap végig is olvastam. A legtöbb könyvnél ennyi elég is, az információk birtokába jutottam, de ennél messze nem, ezt a kötetet emésztgetni kell és gyökeres változtatásokra késztet, ami a ruhatárat illeti.

A címe Ruhatár A női elegancia alapjai, de nevezhetnénk rendezőnek, átértékelőnek. Bizony rá kellett jönnöm, hogy abszolút nincs rendben a gardróbom és messze vagyok attól, hogy értsek a ruhákhoz. Olvasása után komoly önfejlesztésnek vetettem alá magam, aminek még messze nincs vége, eltökéltem, hogy professzionálisabb tudást szerzek a divat vonalán is.

A durr bele bevezető után beszéljünk kicsit erről a csodás könyvről, ami ugyan magán kiadásban jelent meg, de annyira igényes és szépen lektorált, hogy én elütést sem fedeztem fel benne. A borítója nagyon nőcis, a könyvespolcról is hívogató. Nagyon tetszik a próbababás grafika, egyszerűvé és letisztultá teszi, igazán esztétikus.

A kötet elején az anyagok fajtáival ismerkedhetünk meg, ennek ismeretével bizony el voltam maradva. Mielőtt bárki úgy gondolná, hogy oké hasznos ez, de elég unalmas, akkor el kell mondanom, hogy Helga gondolt erre és interaktívvá, játékossá varázsolta a könyvét, minden rész végén egy kalkulációt tudunk készíteni, hogy nekünk hány ilyen darabunk van, van e egyáltalán. Tehát leltározhatunk, amit én meg is tettem és elkeserítő eredmény volt végignézni így a szekrényemen, ugyanakkor motiváló, hogy több figyelmet szenteljek a minőségnek és a basic daraboknak is.

Ez a könyv nem egy lexikon, vagyis félig meddig az, hiszen felütve bárhol tudunk csak úgy morzsázgatni és tájékozódni, mégis sokkal könnyedebb és humoros. Olvastatja magát, miközben észrevétlenül fecskendezi ereinkbe a stílust, a nagybetűs francia nők eleganciáját.

A következő fejezet a legbővebb, de tetőtől talpig átveszi mire is van szükség a szekrénybe, értsd úgy, hogy turkálunk a fehérneműk között és az ékszeres ládikában is. Kiderül, hogy mi az amire mindenkinek szüksége van, ha egy rendezet, bárhol vállalható ruhatárat szeretne kialakítani. Persze nem követeli meg, hogy ezeket a szabályokat már azonnal tartsuk be, de jobb tisztában lenni ezekkel, hiszen így könnyebb dolgunk lesz reggelente a szekrényünk előtt állva, a próbafülkében és úgy általában. Helga egyfajta tündérkeresztanyaként alakítja át a gardróbunkat, a hozzáállásunkat a ruhákhoz és segít kiválogatni mi az amire szükségünk van és kezünkbe adja a tollat, hogy ésszerű bevásárlólistát alkossunk.

Én többször is nekiültem és listába szedtem mi az, ami igencsak hiányzik a szekrényemből és ennek a kötötnek a hatására neki is kezdtem beszerezni a basic darabokat. Ösztönösen vonzódok az extrább darabokhoz, viszont sokszor találtam magam abban a helyzetben, hogy nem tudom mivel kombinálni ezeket, ha nem akarok too much lenni. Most már látom mire lesz szükségem, a következő években miket kell pótolnom, ha könnyen varriálható alapdarabokban gazdag szekrényt szeretnék kinyitni.

A ruhákat más szemszögből is csoportosítja a könyv,  divat-, casual-, városi-, üzleti- és alkalmi ruhadarabokra oszthatjuk, hiszen, ami megállja a helyét egy üzleti tárgyaláson, az nyilván nem alkalmas egy alkalmi eseményre. 

Emellett olyan kis apróságokat is megoszt velünk a szerző, hogy az újgazdagok mániája a cipő passzoljon, anyagban és színben is a táskához (én mindig mondtam, hogy ez butaság). Persze néhol vitatkoztam is magamban, mert én nem vagyok a megkötések embere, szabadon értelmezem a stílusosságot és mindig megspékelem egy kis bohém játékkal a szettjeimet. Viszont be kell látnom, ha eleganciáról van szó, akkor ez a könyv egy stílus Biblia.

Harmadik rész a leginkább érdekes még azoknak is, akik tisztában vannak a divat szabályaival. A testalkatra szabott tanácsok mellett találunk itt a dress codera vonatkozó szinte kőbe vésett törvényeket. Régóta szerettem volna ismerni és érteni ismerni a dress code mibenlétét, azt, hogy mely eseményen mi is az elvárás az öltözékkel szemben, hála Helgának most már tudom és vésem is be.



Mi nők halamosak vagyunk hirtelen felindulásból vásárolni. Az írónő arra tanít, hogy tudatos, átgondolt és megtervezett legyen a vásárlásunk, ahol figyelünk az alkatunkra, a színekre, amik jól állnak, figyelmbe vesszük a már meglévő darabokat és a számunkra legmegfelelőbb darabokat cserkésszük be. A minőség az alap daraboknál pedig elengedhetetlen szempont a válogatásnál innentől.
Összességében nem volt újdonság számomra, szerencsésnek mondhatom magam, mert nagymamám maga a nagybetűs elegáns nő, így ezeket az alapokat szinte az anyatejjel magamba szívtam, de remek összefoglalót adott ez a könyv és helyenként azért szolgált meglepetéssel. Talán ennyire meghatározó ilyen jellegű könyv a Kétbalkezes tinilányok kézikönyve volt kamasz koromban, ami sok jó ötletet és tippet adott. Hiánypótlónak érzem ezt az alkotást, amin végig érződik, hogy mennyire gondosan, alaposan lett összeállítva és mennyi munka van mögött.

Miket is kell beszereznem, Nos rengeteg egyszínű felsőt, egy jól szabott sötét színű, de nem fekete blézert, egy igazi bőrből készült dzsekit és persze a camel ballonkabátot lelkiismertfurdalás nélkül kell a kosaramba tenni a jövőben, persze mindet a legjobb minőségben és fazonban, ami nekem előnyös.

Ha idén csak egy divattal és stílussal foglalkozó könyvet szerzel be, az legyen ez! 

Ha még olvasnál a könyvről véleményt kattints a Panna blogjára. 

Mit szóltok? Elolvasnátok? Ismeritek Helga blogját?