Oly ritka szabad napjaim reggeli alvásából egy téves hívás zökkentett ki, hajnal van és végre késztetést érzek arra, amire hónapok óta készülök, hogy leírjam az allergiámat, elmeséljem az utóbbi két év tortúráját, a válaszok keresését.
Történet két éve kezdődött egy téli napon, ami olyan volt, mint a többi, viszont egyszer csak kiütések kezdtek megjelenni a homlokomon, a szemöldököm vonalában. Először ezt hittem csak kiszáradt a hidegtől a bőröm és mivel nem vagyok a túl aggódós és orvoshoz rohangálós típus nem is foglalkoztam vele. Másnapra csak fokozódtak a tüneteim, immár Gyöngyösön voltunk. Az arckrémmel, amit akkor használtam bőszen kenegettem a bőröm, amitől még jobban fájt, csípett és égett. Nagy megkönnyebülést jelentett ez, hiszen azt hittem, megvan az ok, rossz nekem ez a krém, kidobjuk és minden szép lesz és jó. Persze semmi se változott, a bőröm olyan állapotba került, mint akit megégettek, teljesen elvesztette a víztartalmát és szárazzá vált a felülete. Viszont fájt pokolian és viszketett is. Azóta tudom, hogy már a viszketés is egyfajta fájdalom érzet. Nagyjából 24 óra múlva a fél arcom rákvörös sínben pompázott és ahelyett, hogy enyhült volna a dolog, csak egyre jobban fájt.
Két hét után aztán visszahúzódott az allergia, vagyis lehámlott minden réteg bőröm apránként, amivel rendelkezett az arcom, az érintett területek. Ekkor megnyugodtam, de nem sokáig. Karácsony előtti napokban ismét egy óriási hullám temetett magam alá, ekkor leginkább az arcom, az almácskák adták fel a küzdelmet, már már elevenre kapartam, mert itt aztán nincs az a sziklaszilárd önuralom, ami leküzdi a vakarózás késztetését. Szerencsére a másod unokatesóm a város egyik legjobb bőrgyógyásza, így felhívtam és elmentünk hozzájuk, hogy megnézze mi a helyzet. Gyanúmat beigazolta allergiát állapított meg, mosakodókenőcsöt és egy másik krémet írt fel (sajnos már nem emlékszem mi volt, mert csak tüneti kezelésnek lett jó). Ettől enyhültek a tünetek, a mosakodó krémtől gyorsabban lehámlott a bőröm és egy "leprás" szilveszter után ismét szépnek éreztem magam.
Az unokatesóm szerint valami kozmetikum okozta a problémát, így azonnal leálltam mindennel, csak egy baba tusfürdőt és baba sampont használtam. Ekkortájt kezdett el foglalkoztatni a blogolás gondolata, hogy megosztom ott a bajom és ha kiderül mely termék váltotta ki ezt, bizony leírom. Én naiv abban a hitben éltem, hogy ilyen gyors és egyszerű lesz az okok feltárása...
Utána néztem természeteseen az allergia vizsgálat lehetőségéne, de láttam, hogy semmi olyanra nem tesztelnek, ami kiválthatja, no meg időm se nagyon volt rá, hogy egy hétig minden nap kontrollra árjak. Emellett pár helyen olvastam, hogy az allergia vizsgálat alatt amilyen allergénnel találkozik a szervezet, azzal akár keresztallergia is kialakulhat, rontani pedig semmiképp nem akartam a dolgokon, így is egy brutális horrorként éltem meg. Nem csak a "szépségem", de a fájdalommentes életem is elvesztettem, a Maslow piramisom igencsak megdőlt, hiszen a viszketés és fájdalom járta át az életem. A tükrök előtt már úgy közlekedtem, hogy soha bele se néztem, ha épp dúlt a roham.
Teltek múlt az idő és időről időre előbújt az allergiám, hol enyhén, hol brutálisan. Természetesen olyan nyomokat is hagyott ez a fajta mély hámlasztás az arcbőrömön, amit szerintem soha nem fogok tudni eltüntetni már, ezek a ráncok, amik a megpróbáltatásoknak köszönhetően elmélyültek. Már nem rohangáltam orvoshoz, inkább próbáltam kitalálni mi is válthatja ki, mert egyre biztosabb voltam benne, hogy étel allergia lesz a "drága". Első kiváltóként az instant kávét láttam, hiszen a legelső rohamnál pont más márkára váltottam, akkor is felmerült. Szerencsére nagy lista író vagyok, akkor is azonnal leültem és leírtam a napomat pontokba szedve, hátha így rájövök mitől jöttek ki a pöttyök.
Ismét nagy öröm, megkönnyebbülés, akkor innentől csak főzős kávét iszok és kész, vége! Nos nem így történt, és már másfél éve ment a harc. Vettünk kotyogós kávéfőzőt és nekiálltam óvatosan kiísérletezni melyik kávét tolerálja a testem, végül az Omnia Classicot viselte el. Itt már tudtam, hogy egy adalékanyag lehet a bűnös, így elkezdtem nézegetni a címkét, de semmi érdemlegesre nem bukkantam.
Idén nyáron volt egy nyugodtabb, hosszabb időszak, amikor ismét hittem abban, hogy eltűnt, megszűnt az allergiám, de ez csak szélcsend volt a legpusztítóbb vihar előtt. Amikor kijöttek a kiütések már nem csak az arcomra, de a vállamra és nyakamra is ráterjedtek és fáradtságban, émelygésben is csúcsosodtak a tüneteim.
Pár héttel előtte egyik olvasóm (ezúton is köszönöm) leírta, hogy hasonló problémával, gyakorlatilag ugyanazzal küzd és ő a jódozott sóra gondol, mint kiváltóra. Valahogy automatikusan elvetettem az ötletet, viszont, amikor már csak sós paradicsomon éltem, hogy kiderítsem mi a baj oka és csak jobban szenvedtem, akkor megfontoltam és google elé pattantam. Beírtam, hogy só adalékanyagai és ott voltak a cikkek, amikben feketén fehéren olvastam, hogy milyen mérek kerül az asztali sóba, amit nap, mint nap fogyasztunk.
A só, NaCl, azaz nátrium klorid, ami viszont az asztalra kerül, az sajnos csak 97 %-ban fedi ezt, ugyanis 3% adalékanyag. Én egy csomósodásgátlónak használt vegyületre lettem allergiás, vagy inkább úgy mondanám, hogy ennek a méregnek a bekerülése és felhalmozódása után testi tüneteket is produkált a szervezetem. Ez az E betűvel jelölt dolog nem más, mint a kálium ferrocianid, igen jól olvassátok, egy cián vegyület, származék, aminek másik beceneve E536. Kérdezem én jogosan, mit keres az alap élelmiszerben egy méreg, nem elég, hogy kálium, de cián is. Pár napja egy hidegháborús filmben a kiképzett pilótáknak kiadták parancsba, ha elkapja őket az ellenség, van náluk egy érme, amiből kihúznak egy tűt, megkarcolják magukat vele és pár percen belül meghalnak, így nem tudják őket megkínozni. Az anyag, amibe mártva van a tű kálium cianaid. Hát meg kell mondjam remek és messze nem megnyugtató.
Összeállt a kép, ha allergiás vagyok az instant kávéra, ami ugye száraz és a sónak se szabad bevizesednie, akkor ez a csomósodás gátló, víztelenítő akármi lehet a kiváltó. Ráadásul a bőröm is olyan, mintha belülről aszalnák és kivonnák belőle az összes vizet...
A legrosszabb, hogy ugyan fel kéne tüntetni az élelmiszereken az anyagokat, amiket tartalmaz, nos ezt az E betűs kombinációt kereshetjük, mert sehol nem találjuk. Miután rájöttem erre és szinte 100%-ig biztossá vált, hogy ez a méreg tesz engem is tönkre szép lassan, elmentünk a Tescoba, hogy vegyünk adalék mentes sót. Itt döbbentem rá, hogy kereshetem én a por állagú terméken, hogy tartalmaz e kálium ferrocianidot, sehogy sem szerepel. Vettünk hát egy adalékmentes sót, amitől pár hétig jobb lett a helyzet, de mivel ez az anyag felhalmozódik a szervezetben és mint kiderült az adalék mentesség se jelenti azt amit kéne, így ismét előjöttek a tüneteim.
Ezután anyukám beszerzett nekem gyógyszertárban kapható tiszta sót, amit fogyasztva már elmúltak a tüneteim és kezdem visszanyerni a kiegyensúlyozott Enikőt, aki minden nap hálát ad, hogy nincsenek fájdalmai.
Onnantól, hogy megtaláltam a kiváltó okot, rengeteg édességet, joghurtot ettem, így hogy elkerüljem az adalékanyagot, sajnos felszaladt 5 kiló, amitől a következő hetekben mindenképp elbúcsúzom a jól megszokott diétámmal, erről ITT olvashattok.
A gyógyszertári só nem túl olcsó, egy kiló 600 Ft körüli összegbe kerül, viszont biztosak lehetünk benne, hogy ebben nincsen semmi olyan anyag, ami káros lehet. Amikor vásároltam az elmúlt alkalommal, a gyógyszerész azt mondta, hogy ő is csak ezzel főz, ugyanis a kálium igen rossz hatással van a szervezetre. Ha kicsit utána búvárkodik alaki, akkor a kálium ferro cianid meddőséget okozhat, illetve az agyi kapcsolatok leépülését is észrevették. Amit én tapasztaltam, hogy nehezemre esett néha felidézni emlékeket, illetve a nap történéseit, valamint fáradékonyabb voltam tőle. Amióta lecseréltük minden a régi kezd lenni, ahogy ürül ki a szervezetemből a felhalmozódott méreg, bár lekopogom.
Sajnos ez a cián származék nem csupán a sóban, de a legtöbb por állagú, és sok krémes anyagban is jelen van, így eléggé bekorlátozódott a táplálkozásom és szinte sehol se ehetek idegen helyen biztonságban. Persze néha megkockáztatom, de annak a tudatában, hogy utána jön a szenvedés.
Szerettem volna veletek is megosztani ezt, hiszen amióta megemlítettem a tüneteimet, nem egy ember keresett meg és mesélte el, hogy az ő életét is megkeseríti ez, így remélem segítséget nyújtok a poszttal Nekik és azoknak is, akik szeretnék a mérgeket, legalábbis ezt kihagyni az életükből. Remélem egyszer majd komolyabban veszi az élelmiszeripar, hogy mit tesz az asztalunkra és mindenféle mérgektől mentes ételeket kanalazhatunk.
Még egy érdekes dologra jöttem rá, hogy amikor Londonba voltunk, összeettem mindent, mégsem kezdett tombolni a bőrallergiám, vagyis Angliában nem ezt a szert használják, vagy csak nagyon kis mértékben.